Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

A »KELETKUTATÁS« SZERVEZETE STYUGAT-XÉMETORSZAÖBAN 623 első világháborúban. Kelet-Európáról ez a következőket mondja : »Határsáncot és népünk növekedésének biztosításához alapot azonban az a terület ad, amelyet Oroszországnak kell átadnia, területet, . . . amelynek új betelepítése és elnémetesítése a szellemi proletariátusnak is új életlehetőségeket teremt. Ilyen területet testi, erkölcsi és szellemi gyógyulásunkra mindenekelőtt Keleten találunk ... « Majd így folytatja : »Mi azonban még attól sem riadunk vissza, hogy az orosz keleti-tengeri tartományok régi, 700 év óta németektől művelt területére nyomatékosan utaljunk, amelynek . . . velünk nem egy tőről fakadt litván, lett és észt népessége a számunkra sürgősen szükséges vándormunkásság biztosított törzsévé lehet... A területtel és a talajjal az orosz lakosság nem nőtt olyan gyökerestől össze ... Az itt kézenfekvő lehetőségeket nem szabad szerény német kultúrmérték szerint megítélni. . . «12 Itt válik világosan láthatóvá, hogyan vállalta el készségesen a német történészprofesszorok jelentős része ezt a társadalmi feladatot, amelyet a polgári tudomány a monopolkapitalizmustól kap és hogyan vált a rablóétvágyú német imperializmus propagandistájává. Ezt annál szívesebben tették, mert később a fasizmus idején a Németország keleti szomszédai ellen irányuló újabb német támadások »tudományos« megalapozását nagymértékben jutalmazták professzori kinevezésekkel és akadémiai címekkel, míg azokat a tudósokat, akik a tudományos tanítással és kutatással való ilyen bűnös visszaélés ellen felemelték szavukat, szabadságolták, elbocsátották, bezárták, sőt meg is gyilkolták. így keletkezett a hitleri uralom alatt a történészprofeszszorok egy olyan gárdája, amelynek tagjai ideológiailag előkészítették, igazolták Hitler hadseregeinek a népi demokráciák és a Szovjetunió népei ellen indított, rengeteg szenvedést okozó irtóhadjáratát. Hitler keleti szakértői még mindig működnek. A mai Nyugat-Németországban tevékenykedő »Kelet-Európakutatók« között alig van valaki, aki ne Hitler alatt emelkedett volna magasra, akinek a náci-időkben ne jelentek volna meg könyvei, amelyek részben több kiadást is megértek (olyan hasznosak voltak az akkori rezsim számára), aki a tizenkét náci-év alatt ne gyártott volna futószalagon cikkeket gyűjteményes munkák és folyóiratok részére. Ezek ma ismét tekintélyes állásokban vannak, és ahol még nincs így, sokhelyütt fáradoznak azon, hogy ezt a mulasztást helyrehozzák. Többek között ezt teszi pl. a »Gesellschaft für Osteuropakunde« is, amelynek elnökségében olyanok is helyet foglalnak, mint dr. Otto Schiller és dr. Arthur Luther professzorok. Az »Osteuropa« с. folyóirat kiadója Klaus Mehnert, aki már 1933 előtt is az akkori »Gesellschaft zum Studium Osteuropas« (Kelet-Európát tanulmányozó társaság) ugyanilyen címen megjelenő folyóiratát szerkesztette. Schiller professzor, aki a hitleri időkben a Szovjetunióra vonatkozó munkákat adott közre (1933 : »A szocialista mezőgazdaság válsága a Szovjetunióban« ; 1943 : »A szovjetek mezőgazdasági politikája«), 1946-ban előadói megbízatást kapott a hohenheimi mezőgazdasági főiskola agrárpolitikai és élelmezésgazdasági intézetében, majd 1947-ben rendes tanárrá nevezték ki.13 12 Idézve Paul Wandel : »Die junkerlich-imperialistische Politik des 'Dranges nach dem Osten' — ein Unglück für das deutsche und das polnische Volk«. Berlin, 1952. 21. 1.-ról. . 13 Kürschners Deutscher Gelehrtenkalender 1950. Berlin, 1950.1784—85. 1. ; Handbuch der deutschen Wissenschaft. II. Berlin, 1949. 1294. 1.