Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

622 WALDEMAR SZECZINOWSKI reakciósabb emberellenes elméleteket prédikálja, dicsőíti a háborút és a történelmet a mai reakciós imperialista politikai feladatoknak megfelelően hamisítja. Napjainkban a burzsoá »tudományban« az a történelemhamisítás, amelyet már 100 esztendővel ezelőtt megkezdtek, a legtorzítóbb, a legreakciósabb formákat öltötte. A burzsoá »történettudomány« züllése során eddig még sohasem süllyedt ilyen mélyre.«6 Ami a »Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde«-t illeti, ez — akárcsak a Blank-hivatal a hitleri Wehrmacht Keleten járt tisztjeiről — kartotékot fektet fel a Keleteurópa-kutatás Németországban rendelkezésre álló szakembereiről, kutatási megbízásokat közvetít, felvilágosításokat ad »minden a keletkutatással összefüggő kérdésben« és intenzív együttműködésre törekszik a nagy nyilvánossággal. A »Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde« saját folyóiratot ad ki »Osteuropa« címen, többkötetes kézikönyvet (»Osthandbuch«) készít elő és Nyugat-Németország több városában állandó intézményeket épített ki, amelyek nyilvános előadások, vitaestek, szemináriumok és más rendezvények útján fejtenek ki működést.7 A társaság azt javasolta már az 1951. év elején a tartományok kultuszminisztereinek, hogy a keletkutatás kérdései számára tanszékeket állítsanak fel és azokat »munkanélküli, Keletről elűzött kutatókkal« töltsék be.8 Kikről van szó »a Keleteurópa-kutatás Németországban rendelkezésre álló szakemberei« esetében? Kik azok »a Keletről elűzött kutatók«? Múlt év áprilisában a Nyugat-Berlinben megjelenő »Tagesspiegel« Hitlernek »A keleti ország« felé utaló »Volk ohne Raum« (tér nélküli nép) elméletével kapcsolatban ezeket írta : »Hogy ebbe túlságosan sok német kelet-specialista belebukott, napjaink Keleteurópa-kntatása számára mindenesetre nagy tehertételt jelent, mert ennek következtében még ma is minden német tudományos fáradozást, amely a keleteurópai kutatásra irányul, bizalmatlansággal szemlélnek«.9 Ez a sajnálkozó megállapítás kétszeresen is helytelen. Azt akarja ugyanis elhitetni, hogy a mai nyugatnémet Keleteurópa-kutatás különbözik a Hitler-korabelitől és azonfelül azt állítja, hogy Hitler az ő »keleti tér-elméle.teivel« a német »Kelet-specialistákat« befolyásolta volna, holott éppen az ellenkezője az igaz. Hiszen éppen a német történész-professzorok voltak azok, akik a »keleti ősnémet föld« elméletet megalkották, vagy legalább is »tudományosan« alátámasztották. »Láthattuk, hogy egy tudományos kutatási eredmény szemeink előtt elevenen ható népi tudattá vált«, írta annakidején diadalmasan Aubin professzor teljesen kifogástalan náci-zsargonban,10

és bizony nemcsak egyszer mutattak rá tudósok »ezeknek a kutatásoknak és gondolatoknak a náci-párt politikájára és népszerű propagandájára gyakorolt mély hatására«.1

1

Végezetül hadd emlékeztessünk még egyszer a »professzorok emlékiratára«, a német imperializmus 1915-ben megfogalmazott, 325 főiskolai professzor által aláírt, »tudományosan« megalapozott rablóprogramjára az *M. A. Alpatov, id. m. 19.1. 7 »Der Tagesspiegel«, Nyugat-Berlin, 1953. ápr. 15. ; »Osteuropa«, id. h. ; »Die Neue Zeitung«, Frankfurt a. M. 1951. dee. 4. 8 »Mainpost«, Würzburg, 1951. márc. 5. 9 »Der Tagesspiegel«, Nyugat-Berlin, 1953. ápr. 15. 10 H. Aubin: »Zur Erforschung der deutschen Ostbewegung«. Leipzig, 1939. 1. 1. 11 Robert E. Dickinson: »The German Lebensraum«. Penguin Books. London, 1942. 217—218. 1.