Századok – 1954

Közlemények - Szeczinowski; Waldemar: A „Keletkutatás” szervezete Nyugat-Németországban 619

A »KELETKUTATÁS« SZERVEZETE STYUGAT-XÉMETORSZAÖBAN 621 megegyezést titkos záradékaival együtt, amelyek egy nyugatnémet zsoldoshadseregnek amerikai parancsnokság alatt való felállítását tartalmazzák. Ennek további következménye volt a Nauheimi Kör által Rengsdorfban tervezett »Első Németországi Kongresszus« betiltása. Ez volt egyben az az időpont, amikor a napi szükségletet kiszolgáló vad szovjetellenes hajsza mellett egy alaposabb, »tudományosan megalapozott«, hosszúlejáratú szovjetellenes hajszát indítottak meg. És ily en körülmények között történt 1949. november 18-án — két nappal a kongresszus betiltása után és három nappal azelőtt, hogy dr. Adenauer a petersbergi megegyezést aláírta — a stuttgarti »Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde e. V.« (Német Társaság Kelet-Európa Tanulmányozására) alapítása. Ez a társaság magáravállalta »a Kelet történelmi, politikai, gazdasági és kulturális problémái tanulmányozásának előmozdítását« és — ami igen jellemző — vállalta annak megakadályozását is, hogy valaki »illetéktelenül, elégtelen ismeretekkel és téves felfogással ártson az ügynek«.4 A társaság és létrehozói szemében — semmi kétség, hogy — »illetéktelenek« mindazok, akik a keletkutatók már hagyományossá vált történelem hamisításával szembeszállnak — élükön a marxista történelemkutatás képviselőivel — , akiknek »felfogását« már eleve »téves«-nek és »ismereteit« mindenesetre »elégtelen«-nek nyilvánítják. Gondoskodni arról, hogy »kárt ne okozhassanak«, ez ennek a társaságnak a feladata. Mindez világos. Ez nem más, mint hadüzenet és árulás. Azt hiszik, hogy ezzel kompromittálják azokat a történészeket, akik azon fáradoznak, hogy az eddigi hamis képpel egy tudományosan kifogástalan történelmi képet állítsanak szembe ; azt remélik, hogy ezen a módon, mint újra munkába állított »keleti szakértők«, a keleteurópai történet kérdéseiben egyedül ők válnak illetékes felvilágosító szervvé. Hogy ezt a továbbiakban milyen módon képzelik, láthatjuk egy kis híradásból, amely a Nyugat-Németországban megjelenő »Ostarchiv« munkatársainak munkamódszeréről számol be. »A munkatársak — így szól a híradás — tudatában vannak a nehézségnek, amellyel az előadásmód dokumentális jellegének és a szovjet forrásokkal szemben a tudományos tárgyilagosságnak a megőrzése jár. Ezt úgy próbálják megoldani, hogy a tényeket összekötik jelentőségük magyarázatával.«5 Ëz a mondat a megkívánható legnagyobb egyértelműséggel mutatja, hogy az Amerikai Történelmi Társulat elnöke, K. Read már idézett követelésének Nyugat-Németországban teljes mértékben eleget tesznek, azaz a történészeknek a múlt eseményeit úgy kell kiválogatniok, elrendezniök és magyarázniok, ahogy azok az amerikai imperializmus számára szociális szempontból kívánatosnak látszanak. Senki sem állíthatja komolyan, hogy a keleteurópai eseményeknek hivatalos nyugatnémet történészek által való ilyesféle értelmezése a keleteurópai népek, a béke, a haladás és a szabadság szellemében történik. Tökéletesen ráillik a burzsoá nyugatnémetországi keletkutatásra M. A. Alpatov ítélete, amelyet a burzsoá történettudományra általában mondott : »a mai burzsoá történetírás végrehajtja az imperialisták parancsait és a legszemérmetlenebb módon hamisítja a történelmet. Ez a történetírás elferdít mindent, ami haladó, és dicsőít mindent, ami reakciós. A leg-4 »Osteuropa«, Stuttgart, I. évf. 1. füz., 1951. okt. ; »Deutscher Bundestag«, id. h. 13234. 1. 6 »Osteuropa«, id. h.