Századok – 1954
Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593
612 MILOS GOSIOROVSKY a nyugati imperialisták, akik látták, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a legszélesebb néptömegeket aktivizálta, ténylegesen semmiféle segítséget sem adtak. A felkelés előtt az angolszász légierő élénk tevékenységbe kezdett szlovák terület felett, közvetlenül a felkelés kitörése előtt bombázta Dubova finomítóit, holott ennek kellett volna hajtóerőanyagkészlet raktárul szolgálnia a felkeléskor. Erről a nyugati imperialistákat 1944. június 26-án titkos leadón értesítették.3 3 Viszont a felkelés idején megszűnt mindenfajta légitevékenység, holott Dél-Olaszországból, ahol már akkor angol-amerikai légitámaszpontok működtek, három óra alatt elérhették a repülőgépek Szlovákiát. Segítség helyett Besztercebányára érkezett egy angol-amerikai katonai misszió, hogy megkísérelje a beavatkozást a felkelés vezetésébe. Ugyanígy a londoni csehszlovák burzsoá klikk, Benessel az élén, mikor látta, hogy eredeti tervei, amelyek a szlovák népnek a nemzeti felszabadító harc eredményeitől való megfosztására irányultak, meghiúsultak, minden erővel arra törekedett, hogy gyengítse a tömegek harci mozgalmát. Szlovákiai ügynökeikkel együtt pl. állhatatosan azon mesterkedtek, hogy a partizánokat — a szovjet partizánokat is — a reakciós katonai vezetésnek rendeljék alá és hogy a partizánok ne tartózkodjanak a felszabadult területen. A nyugati imperialisták felé orientálódott csehszlovák burzsoázia politikájára általában jellemző, hogy a harcok egész ideje alatt egyes csoportjainak nem volt más gondjuk, minthogy a felkelés területén pozícióikat biztosítsák. így pl. már a felkelés kezdetén, 1944. szeptember 1-én, amikor a szlovák nép az első súlyos harcait vívta a hitlerista megszállók ellen Sztrecsnónál, Szepesben, Tapolcsánynál és másutt, a londoni nemzeti szocialista vezetők felháborodtak azon, hogy az ő pártjuknak nincs képviselete a Szlovák Nemzeti Tanácsban.3 4 Megjegyzendő, hogy a nemzeti szocialista párt Szlovákiában 1938. október 6-án egyesült a fasiszta lu dákokkal és 1938, december 18-tól képviselete volt a fasiszta szlovák parlamentben. A szlovák burzsoáziának a Szlovák Nemzeti Tanácsban levő képviselői pedig, akik a felkelés alatt az ún. demokrata pártot létesítették (holott ennek nem volt semmiféle szervezete, csupán a »Öas« nevű napilapot adta ki), a főfeladatuknak azoknak az előfeltételeknek a megteremtését tartották, amelyek majd a köztársaság felszabadulása után a lehető legnagyobb mértékben megvédik a szlovák burzsoázia osztályérdekeit. Erre a védelemre két irányban gondoltak : 1. egyrészt (és főleg) a dolgozó nép ellen, 2. másrészt a cseh burzsoázia elleni konkurrenciaharcban. Az osztályérdekek eme kétirányú védelmére, azaz mind (és főleg) a munkásosztály elleni harcra, mind a szlovák burzsoázia elleni konkurenciaharcra gondolt a csehszlovák burzsoá klikk is Londonban. Ezért — többek között — arra törekedett, hogy a felkelés szervei »minden tekintetben az érvényben levő 1920-as alkotmány szellemében járjanak el«, ahogy azt a csehszlovák kormány 1944. szeptember 20-án a Szlovák Nemzeti Tanácstól táviratban követelte.3 5 Ezt a törekvést kívánta biztosítani az a kormánydelegáció is, amely 1944 október 7-én Besztercebányára érkezett, nem azért, hogy a szlovák nép harcát segítse szervezni, hanem hogy megállapítsa a tényleges viszonyokat a szlovákiai osztályerők megoszlása terén. 3 3 SzlKP Párttörténeti Intézet Levéltára Pozsonyban. 5.155/53. sz. 34 SzlKP. T. I. Levéltára Pozsonyban. 5.155/53. sz. 36 Uo.
