Századok – 1954
Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593
AZ 1944. ÉVI SZLOVÁK NEMZETI. FELKELÉS 613 De a londoni csehszlovák burzsoá klikk és a szlovák burzsoázia, amelyek a burzsoá nacionalisták bűnei következtében a Szlovák Nemzeti Tanácsban szilárd pozíciókat szereztek, hiába fondorkodtak, mert cselszövéseiket meghiúsította az a tény — hála a SzlKP-nak, hála a CsKP moszkvai vezetőségének és főleg a Szovjetunió áldozatos segítségének —, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák nép legszélesebb tömegeinek ügye lett. * A kommunista párt és a Szovjetunió tekintélye, melynek legjobb fiai a partizánalakulatokban a legnehezebb szakaszokon harcoltak, és amely a felkelés első pillanatától kezdve egyedül nyújtott segítséget a szlovák népnek, a felkelés területén élő nép, a katonák és a partizánok szemében igen nagy volt. E tekintély következtében még az ellenszegülő árulónak, Slánsky-nak, bár a partizánmozgalom vezérkarába is befurakodott, még sem sikerült végrehajtania minden ellenséges szándékát, jóllehet a partizánmozgalomnak — ahogy a leleplezés után maga beismerte — nagyon ártott.3 6 Ezzel szemben annál világosabban kitűnik a felkelésben a CsKP egyik vezető funkcionáriusának, Jan Sverma elvtársnak a szerepe, aki rossz egészségi állapota ellenére, a Gottwald elvtárssal történt megállapodása értelmében, felvértezve a nemzeti és demokratikus forradalom stratégiájának és taktikájának alapelveivel, oda sietett, ahová őt kommunista mivolta parancsolta, a Szlovák Nemzeti Felkelés szívébe, a SzlKP központjába, hogy munkájával szembehelyezkedjék egyrészt a burzsoá nacionalisták szándékaival, másrészt a cseh és a szlovák burzsoázia fondorlataival és ily módon a lehető legsikeresebben segítse a szlovák népnek a hitlerista megszállók elleni harca folytatását az igazi nemzeti és szociális felszabadulás kivívása érdekében. Sverma elvtárs, a CsKP moszkvai vezetőségének a tagja, a Szlovák Nemzeti Felkelés által felszabadított területen a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. október 3-i ünnepi ülésén mondott beszédében először tett világos politikai kijelentéseket és először fogalmazta meg politikailag világosan a felszabadított területen azt, hogy mit érzett a szlovák nemzet túlnyomó többsége és miért harcolt a SzlKP vezetésével a felkelés frontszakaszain és a fasiszta ellenség hátában. Sverma elvtárs a Csehszlovák KP moszkvai vezetőségének a megbízásából — többek között — ezt mondotta : »Az új Csehszlovákiának belső berendezkedését illetően is újnak kell lennie. Annak a döntő befolyásnak, amellyel a régi Csehszlovákiában a reakció és a fináncoligarchia rendelkezett, elárulva a nemzetet és az államot a hitleri Németországnak, valamennyiünk számára tragikus következményei voltak. Ezért ma világos : ezeket az árulókat el kell ítélni és el kell távolítani. Ma világos : új köztársaságunkat úgy kell felépíteni, hogy dolgozó népünk, amely a nemzetet soha nem árulta el és a nemzetért a legtöbbet szenvedett, úr legyen a szabad hazában. A nemzeti bizottságoknak, amelyek felszabadító harcainkból nőttek ki és amelyeket mindenütt a nép választott, mint a népi demokrácia szerveinek igazi hatalommal kell rendelkezniük. Az árulók és az együttműködők vagyonát ki kell sajátítani és a közjóra fordítani. Az államnak a dolgozók számára szabad és boldog életet kell biztosítania, a dolgozó parasztnak földet kell adni, az 36 »Prooes s vedenim protistátneho sprisahaneckého centra na cele s Rudolfom Slánskym«. Praha, 1953. 56. 1.
