Századok – 1954
Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593
808 MILOB GOSIOEOySKY A Szlovák Nemzeti Felkelés, melybe 1944. augusztus 29-én a szlovák nép nemzeti felszabadító harca beletorkollott, a SzlKP műve volt. A párt a nemzeti felszabadító harc szervezése során a Szovjetunió és a Nagy Honvédő Háború sokoldalú segítségére támaszkodott. A Szlovák Nemzeti Felkelés azok műve volt, akik az elmúlt negyedszázad, és különösen az elmúlt hat év folyamán az illegális nemzeti felszabadító harcban megmutatták, hogy a legelszántabb harcosai a munkásosztály és nemzetük ügyének. Amint azonban várható volt, a szlovák burzsoáziának az a része, amely a londoni csehszlovák burzsoá kormány felé orientálódott, annak ellenére, hogy a felkelés nem az ő terve alapján jött létre (hiszen az a terv realizálódott, amely a széles alapokon szervezett partizánmozgalomból nőtt ki a néptömegek legszélesebbkörű részvételével, beleszámítva a szlovák hadsereg tömegeit is), nem adta fel rögtön azokat a kísérleteket, hogy amennyire lehet, kihasználja ezt a harcot a maga számára. Ezért nem dezertált mindjárt a felkelés elején, ahogy a fasiszta burzsoázia egy része tette, hanem arra törekedett, hogy eredeti tervéből minden lehetőt megvalósítson és a céljai érdekében minden lehetőt felhasználjon. A burzsoázia, valamint a hozzá hű katonai vezetés, továbbá a SzlKP-ban és a Szlovák Nemzeti Tanácsban működő nacionalista ügynökök eme fondorlatainak meghiúsulása többek között attól függött, hogy mennyire áll majd a harcban feladata magaslatán a szlovák nép élcsapata, a SzlKP, és a kommunista pártnak mennyire sikerül majd érdekeltté tennie a szlovák nép legszélesebb tömegeit ebben a felszabadító harcban. És valóban, a SzlKP funkcionáriusainak és tagjainak széles tömegei a területeken, a kerületekben, az üzemekben, a falvakban, a partizánegységekben, sőt az egyes katonai egységekben is a szlovák nép harcának az élére tudtak állni és a szovjet katonák, valamint a partizánok hathatós segítségével igen nagy hősiességgel harcoltak. A SzlKP a felkelés egyedüli szervezett ereje volt. Szervezetei, amelyeknek tagjai kemény illegális munkában, börtönben, koncentrációs táborokban és sztrájkokban álltak helyt, nemcsak az első partizáncsoportokat kezdték megalakítani, hanem a nemzeti bizottságokat is, amelyek a felkelés kitörése után (s számos községben még a felkelés hivatalos bejelentése előtt) működési területükön mozgósítottak és átvették az egész államhatalmat. A munka és a harc legnehezebb szakaszain a kommunista párt legjobb tagjai állottak. Az a tény, hogy a felkelés élén a SzlKP állt, annyira nyilvánvaló volt, hogy pl. a csehszlovák burzsoázia szociáldemokrata ügynökének, aki a felkelés székhelyére jött, nem maradt más hátra, minthogy 1944. október 18-án rádiótávírón jelentse Londonba a csehszlovák burzsoá klikknek : »A párt (t. i. a SzlKP — M. G. megjegyzése) jelentős vonzóerőt gyakorol a tömegekre, az értelmiség, a parasztság, a tisztek és a csendőrök is hozzá csatlakoznak. A hadseregben nagy rokonszenvnek örvend, a partizánok mind vele tartanak... Szükségtelen hangsúlyozni, hogy a párt áll a harcoló Szlovákia élén.«24 Éppen e miatt, azaz annak követksztében, hogy a felkelés lelke a kommunista párt volt és abból a tényből kifolyólag — amint később látni fogjuk —, hogy a felkelés kezdettől fogva a Szovjetunió felbecsülhetetlen segítségét élvezte, amelynek támogatására alapozta a kommunista párt a nemzeti 24 SzlKP. T. I. Párttörténeti levéltára Pozsonyban, 5.156/53. sz. rádiógramm London és Besztercebánya között.
