Századok – 1954

Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593

AZ 1944. ÉVI SZLOVÁK NEMZETI. FELKELÉS 607 szentmártont, Liptószentmiklóst, Rózsahegyet, Breznót és más helységeket, ahol a helyőrségek mindenütt teljes számban az oldalukra álltak. Az 1944. augusztus 28-áról 29-ére virradó éjjelen a katonák és a partizánok Túrócszentmártonban elfogtak, majd az ellenállás megkísérlésekor ágyonlőttek egy német katonai küldöttséget, élén egy tábornokkal. Ennek az eseménynek a híre futótűzként terjedt el Szlovákiában. 1944. augusztus 29-én az esti órákban a szlovák fasiszta kormány bejelentette a rádióban, hogy meghívására hitlerista egységek érkeznek a partizánok ellen és felszólította a szlovák katonaságot, hogy barátságos magatartást tanúsítson velük szemben. A szlovák nép azonban ellenállt és már aznap sor került az első fegyveres harcra az előrenyomuló hitleri egységekkel szemben Zsolna térségében. így nőtt át 1944. augusztus 29-én a szlovák nép széleskörűen szervezett partizárimozgalma a Szlovák Nemzeti Felkelésbe. 1944. augusztus 30-án estig a felkelt szlovák nép birtokba vette az akkori déli határoktól északon a Magas Tátráig, nyugaton a Nyitra folyóig, keleten Késmárkig és Lőcséig terjedő területet. A felkelés központja Besztercebánya lett. A felszabadított városokban és falvakban minden hatalmat a forradalmi nemzeti bizottságok vettek át, a felszabadított terület ura a nép lett. A felkelés kialakulása és kezdete megmutatta, hogy a helyzet valódi urává a nép, a népi szervek (nemzeti bizottságok) és fegyveres erőik (a partizánok és a hozzájuk álló katonák, akik szintén megtagadták az engedelmességet a fasiszta kormánynak) váltak. A fasiszta szlovák burzsoázia ama része pedig, amelynek eredetileg szintén megvolt a »németellenes« fellépéssel kapcsolatos terve, a felkelés kezdetén azonnal feladta a további küzdelmet. A további harcoktól való megfutamodásának az volt az egyik eredménye, hogy két hadosztály (melyet az ő emberüknek — Malár tábornoknak — kellett volna vezetnie) Kelet-Szlovákiában nem csatlakozott szervezetten a felkeléshez. Ennek a* ténynek az egyik okát Öatlos fasiszta miniszter a népbíróság előtti tárgyalása során 1948-ban a következő szavakkal árulta el : »Malár a mi felkelésünkkel egyezett meg és nem azzal, ami megvalósult.«2

2 . Természeteden a szlovák burzsoázia másik, a londoni csehszlovák burzsoá klikk felé orientálódó csoportja képviselőinek nem maradt más hátra, mint csatlakozni a felkeléshez, amely a SzlKP, a partizánok és a hozzájuk csatlakozó katonák műve volt. Erről tanúskodnak dr. Vavro Srobár szavai, aki a felkelés kitörésének az időpontjában éppen Besztercebánya közelében volt és aki — ahogy riiaga kifejti — »felhívást szövegezett a katonasághoz, hogy csatlakozzék a felkeléshez és a lakossághoz, valamint a Nemzeti Bizottságokhoz, hogy mindannyian szálljanak harcba.«2

3 Ezekkel a felhívásokkal kezdte el 1944. augusztus 30-án Besztercebányán rendes adását a »Szabad szlovák rádió« ; így ezen a hullámhosszon az egész világon elterjedt a híre, hogy 1944. augusztus 29-én az egész szlovák nemzet felkelt a hitlerista és a ludák fasizmus ellen. * . 22

Pred súdom národa (A nemzet ítélőszéke előtt) 2. k. 121. 1. 23

»Nad Tatrou sa blyska« (A Tátra felett villámlik) cikkgyűjtemény. Praha-Bratislava, 1946. 46. 1.