Századok – 1954
Tanulmányok - Győrffy Sándor: Adalékok az antant hatalmak magyarországi politikájához (1919. január–március) 569
ADALÉKOK AZ ANTANT HATALMAK MAGYARORSZÁGI POLITIKÁJÁHOZ 581 miniszterekkel, meg akar ismerkedni. Vacsora után félrevonultunk s Cunningham nagy előadást tartott nekünk — a bolsevizmus ellen. Újból és újból erről beszélt és a legkülönbözőbb variációkban jelentette ki, hogy a legfőbb, a legfontosabb, a mindehfölött való feladat: a bolsevizmus térhódításának megakadályozása. Láttuk, hogy az antant fél a bolsevizmus veszélyének térfoglalásától és azt óhajtja, hogy legyünk annak szilárd gátjai.«41 De a továbbiakban Garami még többet elárul »a várható drámai események« felől : »A beszélgetés során kitűnt, hogy nemcsak azért ragaszkodik Böhmhöz, mert egyénileg rátermett, kiváló hadügyminiszternek tartja, hanem azért is, mert garanciát lát benne a bolsevisták ellen. Abban az időben Cunningham valóban jól látott és helyesen ítélte meg Böhm szerepét.«42 Cunningham húsz év múlva, 1939-ben a Hungarian Quarterly számára írt cikkében elmondja, az volt a megbízatása, hogy »félszemét tartsa a budapesti eseményeken«. Másik szemét ugyanis a bécsi eseményeken kellett tartania, ellenőrizte és segítette az osztrák szociáldemokrata kormány ellenforradalmi tevékenységét. Budapesti útjáról megemlékezve meleg hangon beszél még Károlyi Mihályról,43 és különös elismeréssel Böhm Vilmosról. Elmondja, hogy ez a »zseniális kis ember« távolról sem »a baloldal fanatikus vezére«, ellenkezőleg, »minden alkudozásra kapható opportunista«. »Gondolkodásmódjának rugalmassága nagyon üdítő volt — írja róla. — Igazán érdemes volt őt megóvni a bolsevizmus tűzvészétől (he was clearly worth saving from the fires of Bolshevism)«. Méltatja az ellenforradalmi hadsereg megszervezése körül kifejtett tevékenységét, »mindent elkövetett, hogy rábírja a hadsereg régi tisztjeit : vállaljanak szolgálatot az új hadseregben«.44 1941-ben megjelent emlékirataiban — akkor már mint Montgomery lordja — szintén foglalkozik budapesti útjával. Itt már nyíltabban megírja, hogy feladata az érlelődő magyarországi »vörös forradalom« kitörésének megakadályozása volt. Annál is inkább, »mivel a kommunizmus nem ismer határokat és a budapesti események hasonló reményeket keltettek volna Bécsben is«.45 Cinikus fennhéjázással ír arról, hogyan fenyegette meg Károlyi Mihályt — ha a kormány nem tud erélyesen fellépni az egyre terjedő »vörös forradalom«, a kommunista párt ellen — Magyarország teljes megszállásával, méghozzá a csehszlovák, román és jugoszláv hadseregek által.4 6 Szeretném, ha ezt megmondaná a szocialistáimnak, — mondta erre neki Károlyi. »Azt vála-41 Garami Ernő : Forrongó Magyarország. Leipzig—Wien, 1922. 108. 1. (Saját kiemeléseim — Gy. S.) 42 Uo. 43 »Gróf Károlyi Mihály, aki Budán a királyi palotában fogadott bennünket, magas, választókos külsejű, kellemes modorú és viselkedésű. . . A nyugati megfigyelők előtt Wilsonhoz, az amerikai elnökhöz hasonló embernek akar látszani. Ugyanúgy, mini az ausztriai dr. Renner, ő is szeretné elhárítani a politikai változás erős lökéseit.« — (Сипningham : Between the war and the peace treaties. — Hungarian Quarterly, 1939. No 3. 413. 1.) 44 Uo. 46 Montgomery -Cunningham : Dusty Measure. London, 1941. 313—317. 1. 46 Cunninghamnek ezt a kijelentését (»Hogyha a magyarok nem irtják ki a bolsevizmust, az antant megengedi a cseheknek, szerbeknek és románoknak, hogy elfoglalják egész Magyarországot«) megtárgyalta az amerikai bókebizottság is, és túlságosan durva formájú beavatkozásnak tartva, megleckéztették az angol kormányt Cunningham ezredes taktikáttan fellépése miatt. (Lásd erről P. R. Р. Р. С. XI. k. 65. 1.)
