Századok – 1954
Tanulmányok - Győrffy Sándor: Adalékok az antant hatalmak magyarországi politikájához (1919. január–március) 569
582 GYÖRFFY SÁNDOR. szóltam — írja továbbá Cunningham —, hogy természetesen meg is mondom és azért rendezték úgy, hogy a Várban ebédelek és kioktatom (give a lecture) a magyar szociáldemokrata párt vezetőit.«47 Hogy hogyan »oktatta ki« őket, azt persze nem mondja el emlékirataiban, de erre a február 8-i ebédutáni eseményekből világosan következtethetünk. Minden valószínűség szerint ekkor határozták el a KMP vezetőinek letartóztatását, a párt föld alá szorítását, a magyar proletariátus elleni terrorakciót, ami két héttel később valóban be is következett. 1919. február 20-a — emlékezetes nap a magyar kommunista mozgalom történetében! A noske-i út megkísérlésének és egyben csődjének, a magyar burzsoázia vadállatias kommunistaellenes terrorjának és egyben a magyar proletariátus osztályhűségének, a párt legyőzhetetlenségének a napja. Pedig ezt a napot jóelőre, gondosan előkészítették. Mint láttuk, már a Taylor—Hugh Gibson-féle »gazdasági bizottság« véres megtorló intézkedéseket követelt a forradalmi mozgalom elnyomására. Követelte, hogy a kormány alkalmazza a magyar proletariátus ellen a tömeges terror eszközeit. Ezek az amerikai gengszterek azt követelték Károlyitól, hogy a kormány tartóztassa le és vesse börtönbe a magyar nép legjobb fiait — a kommunistákat. Később Coolidge újra megismételte ezeket a követeléseket. Cunningham és »az egyénileg rátermett« Böhm pedig kidolgozta a »drámai események« terveit. 1919. február 14-én a Times újólag kifejti, hogy egyedül »a szociáldemokrata párt az az erő, amely képes a felfordulás idején cselekedni.« Megdicséri a kormányt a Vörös Újság elleni fellépéséért. »A szociáldemokraták eljárása az agitátorok ellen dicséretreméltó, de sajnálatos, hogy a főkolomposokat szabadon bocsátották és az újság még mindig megjelenik.« íme — az »objektiv«, a »demokrata« Times így uszít terrorra, a Vörös Újság betiltására.48 Az állítólag »szelíd« Weltner így szónokolt ezekben a napokban : »Valamennyi nehézséget meg lehetne oldani, ha nem volnának itt a bolsevisták. A bolsevista kérdést kell megoldani és akkor el lesz intézve minden. Meg kell oldani, ha lehet barátságosan, ha azonban nem sikerül, akkor a legélesebb küzdelmet kell folytatni ellenük. Jöjjön a fegyver /«49 Nem csodálkozhatunk rajta, ha a magyar Noske-jelöltek ennyi biztatás, ennyi noszogatás után már csak alkalomra vártak, hogy fegyveres harcot' kezdjenek a kommunisták ellen. »Abban az időben — mondotta Rákosi elvtárs — a szociáldemokrata párt már el volt határozva, hogy a német szociáldemokrata párt mintájára fegyveres erővel jár el a kommunisták ellen. Erre egyrészt azért volt szüksége, hogy a burzsoázia felé megmutassa, hogy megérdemli a bizalmát, másrészt, mert nem tudott szellemi erővel gátat vetni a kommunizmusnak. Ennek a lépésnek előkészítésére Böhm miniszterré válása után két hét alatt a kom-47 Uo. 48 A továbbiakban —• nyüván a noskeizmusra való biztatásként — dicséri a szociáldemokrata »államférfiakat« : »A koalíciós kormánynak kétségtelenül két ember a vezető ereje, nevezetesen M. Pogány, a katonatanács elnöke ós V. Böhm, a hadügyminiszter, akik szoros egyetértésben dolgoznak.« — »Kiemelkedő szocialista Garami, a kereskedelmi miniszter«. — (The Times, 1919. febr. 14.) 49 Weltner J. : Forradalom, bolsevizmus, emigráció. Bpest, 1929. 110. 1.
