Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

A PAKASZTsÁi; HELYZETE lis MOZGALMAI (1780 - 1787) 553 adózó népet fosztogatják. Ha ez így lenne, nem kellene oldalakon keresztül tilalmazni - igen fenyegető módon — a lakosság érintkezését a rablókkal, bármi élelmiszer eladását, megbeszélések lehetőségét. A rendelet annyira gyanakvó és óvatos, hogy kimondja : a paras2tság, a falusi bírónak tett élőzetes bejelentés nélkül, egy napra sem hagyhatja el. lakóhelyét. Őriztetni kell a hidakat, átkelő helyeket, A helyzet az ország délkeleti területén Arad. Temes, Krassó megye vidéken lehetett a legkritikusabb. 1784 nyarán a király biztosként Jankovics grófot küldte ide, aki azután félévvel később a nagy fegyveres felkelés felszámolásánál is működött. A rablókra kitűzött vérdíj j(50—100 frt) elég magas, ugyanekkor amnesztia Ígéretével igyekeznek a hatóságok magukhoz csalogatni őket. A katonaság s a polgári hatóságok együttes fellépését a »rablók és más veszélyes emberek« ellen már eleve ném érzik eredményesnek. Jankovics egyik augusztusi jelentésében rámutat arra, hogy a bajok gyökeres kiirtása hosszabb folyamatot igényel. Bihar megyében és Szlavóniában bevált gyakorlat a falvak összetelepítése, máshol a kincstári uradalmak felszabdalása és kiárusítása magánföldesurak között. Jankovics ugyanis megállapítja, hogy a közbiztonságot, vagyis a feudálisok biztonságát szolgáló rendelkezéseket a magánbirtokokon pontosabban tartják be. Szükséges továbbá az együttműködés Bihar, Arad, Temes, Krassó, a szomszédos erdélyi megyék, a két határőrvidék és a reguláris katonaság között. Ugyancsak Jankovics veti fel, hogy a románság megfékezése a gyermekeken, az iskolán keresztül oldandó meg, s a pópákat is nagyobb felügyelet alá kell vonni. A népben nagy a bizalom papjai iránt ; fel kell tehát venni a görögkeleti püspökökkel az érintkezést, tegyenek meg mindent a pópák megfégyelmezésére és adjanak időnként helyzetjelentéseket. Az uralkodó osztályt fenyegető rabló-elemek működési szintere nemcsak az ország' déli-délkeleti szöglete. Egyéb intézkedésekből tudjuk, hogy igen nagyméretű volt a rablóvilág Pest megyében, a Duna—Tisza közén, attól keletre, a puszták, a tanyák világában. Amikor a török háború idején az árak emelkedése a megyei hajdúk, pandúrok fizetésének rendezését veti fel, állandó a hivatkozás a rablók nagy számára, a hajdúk foglalkozásával járó veszélyekre. Postaforgalombaii 1786 óta tilos értékek feladása, mert gyakori a postakocsik kifosztása. Nyilvánvaló, hogy a, rablók nagy része nincstelenné vált parasztember, aki inkább nem tud, mint nem akar dolgozni. Az ilyen kisemmizettek az elmúlt évtizedben még vándorbotot vehettek kezükbe, elhagyták az országot, azonban József uralkodása idején tilos a kivándorlás, Ausztria hatóságai visszazsuppolják a magyar határra a kenyeret, szerencsét keresőket, s a megyék szigorúan eljárnak ellenük, minthogy az ország »erejét« jelentő népsűrűséget elmenetelükkel veszélyeztették. Az ezt szabályozó rendelet be is vallja, hogy a kivándorlás »legfőbb ürügyei közül az vala mindenkor amit okul hozának, az élésnek szűke. Ennek eltérítésére ... a tájoknak minéműsége szerint a lennek, kendernek, gyapjúnak fonását béhozván táplálásukra különféle módot keressenek«. Újból kimondják, hogy másik megyébe történő átmeneteikor is passzus kell, így a hatóságok ellenőrző munkája .egyszerűbbé .válik. A denunciálás bevált rendszerét itt is alkalmazzák. Aki az országból ezökni kívánó szándékát bejelenti, 5 frt. jutalmat kap, aki a szökésben levőt elfogja, 1 aranyat. A rablóélet az itthon rekedt, de az országban hont nem találó embereken kívül még nagyobb számban menedéke a szökött katonáknak. Az egész századon át dívó szokás szerint a toborzással, gyakran erőszakkal elhurcolt