Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

a nemzetközi munkásmozgalom központja oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 543 tariátus a harci módszereknek és formáknak azokat a legjobb fegyvereit, amelyeket az 1917-es forradalomban felhasznált. Egyetlen országban sem összpontosult ilyen rövid 'idő alatt a harci formáknak, árnyalatoknak és módszereknek olyan gazdag tárháza, mint Oroszországban. Az oroszországi munkásosztály forradalmi alkotóereje az 1905—1907-es forradalom folyamán megteremtette a forradalmi hatalom szèrveit : a Munkásküldöttek szovjetjeit. Az orosz proletariátus harci tapasztalatait értékelve V. I. Lenin sók évvel később a következőket írta : »A világtörténelemben a forradalmi harc elsőízben érte el a fejlődésnek olyan magas fokát és először bizonyult olyan erősnek, hogy a fegyveres felkelés a tömegsztrájkkal, ezzel a jellegzetes proletárfegyverrel együtt lépett fel. Világos, hogy ennek a tapasztalatnak nemzetközi jelentősége van minden proletárforradalom számára.«29 A Munkásküldöttek Szovjetjeinek, majd ezeket követően a Katonaküldöttek Szovjetjeinek és a paraszti bizottságoknak megalakítása óriási történelmi jelentőségű esemény Volt. A bolsevikok és a mensevikek között a szovjetek lényegéről folyó viták végeredményben a proletárdiktatúra kérdésében csúcsosodtak ki. A mensevikek, burzsóá-liberális voltukhoz híven, a Szovjeteket nem tekintették a forradalmi hatalom csíráinak és általában elvetették a proletárdiktatúra jelszavát. Az orosz mensevikekkel az 1905—1907-es forradalom folyamán fennálló nézeteltérések tehát a marxista elmélet és a forradalmi taktika legfontosabb kérdésére vonatkoztak. A forradalom tapasztalatai megmutatták, hogy az orosz forradalom leglényegesebb kérdései egyúttal a nemzetközi szocialista mozgalom leglényegesebb kérdései is voltak. Az 1905—1907-es forradalom igazolta azoknak a marxi és engelsi nézeteknek erejét és életrevalóságát, hogy a barrikádharc a proletariátus forradalmi harcának hatékony eszköze, bebizonyította az általános politikai sztrájk eszméjének életképességét. Az 1905-ös év megmutatta, hogy lehetséges a katonaság átállása a forradalom oldalára, megmutatta a városi és falusi partizánosztagok cárizmus elleni harcának életképességét. A nyugati szociáldemokrata pártok semmit sem tanultak az oroszországi forradalom tanulságaiból. Az európai és amerikai szocialista pártok túlnyomó többségükben, mint V. I. Lenin megállapította, »elárulták, hogy teljesen képtelenek megérteni ennek a tapasztalatnak jelentőségét és teljesen képtelenek teljesíteni forradalmári kötelességüket, azaz teljesen képtelenek hozzáfogni e tapasztalat tanulságainak tanulmányozásához és propagálásához«.30

Márpedig az orosz forradalom tapasztalatainak a burzsoázia elleni harcban való gyakorlati felhasználása nélkül a nyugateurópai szocialista, pártok nem válhattak a forradalmi harc pártjaivá, nem vezethették a munkásosztályt a kapitalizmus megrohamozására. A marxizmus csakis a forradalmi harc tapasztalatainak általánosítása alapján fejlődhetik. A bolsevik párt általánosította annak a hatalmas harcnak tapasztalatait, amelyet az oroszországi proletariátus az első orosz forradalomban vívott. Ez segítségére volt a bolsevik pártnak abban, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalom élenjáró, vezető erejévé váljék. Míg a mensevikek megtagadták a forradalmat, a bolsevikok épp ellenkezőleg hangsúlyozták, hogy igenis lehetséges a jövőben egy győzelmes fegyveres felkelés. Az oroszországi 29

V. I. Lenin Művei. 31. k. 348. 1. 30

Uo. 349. 1.