Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

542 A. L. SZIU0K0V A lenini terv magában foglalta a polgári-demokratikus forradalom teljes végigvitelét, szocialista forradalomba való átnövésének lehetőségét, és számolt a forradalmi tűzvész Európába való átterjedésének lehetőségével. A lenini terv a forradalmi gondolkodás és cselekvés titánjának terve volt, amely abból indult ki, hogy a forradalmat a nép csinálja, hogy a forradalom eredményei attól függnek, mennyire sikerül a forradalmi szociáldemokráciának megszerveznie a proletariátust, mennyire sikerül a proletariátus köré tömörítenie a paraszti tartalékokat. A forradalmi harc lenini tervét 1917-ben éppúgy, mint 1905—1907-ben, áthatotta a dolgozó tömegek kiapadhatatlan energiájába, átalakító erejébe vetett hit. A centristák és a német baloldaliak nem fogadták el ezt a tervet, Leninnel a maguk félmensevik tervét, a permanens forradalom tervét állították szembe. Az 1905— 1907-es forradalom egész menete teljesen igazolta a bolsevikok stratégiai és taktikai tervének helyességét. A forradalom megmutatta, milyen hallatlanul aktív a proletariátus, amelynek harca, V. I. Lenin meghatározása szerint, az események általános irányának fő rugója volt. A többi osztály mozgása e köré a központ köré kristályosodott ki és ezt követte. Oroszország munkásosztályának egésze és különböző nemzetiségű osztagai — Lengyelországban, Ukrajnában, a balti országokban, a Kaukázusban stb. — példát mutattak a politikai sztrájkok szervezésére, különösen . 1905 októberében, novemberében és decemberében. A proletariátus megszerezte a fegyveres felkelés grandiózus tapasztalatait Moszkvában és Oroszország sok más nag.y ipari központjában. Ez a felkelés volt az első orosz forradalom tetőpontja. Oroszország proletariátusa a fegyveres felkeléssel az egész világnak .utat mutatott a burzsoázia legyőzéséhez. Az orosz proletariátus harca az egész világ munkásainak figyelmét és együttérzését felkeltette. A parasztság 1905—1907-ben forradalmi erőként lépett fel. A mezőgazdasági munkások és a szegényparasztok az ország sok helyén fegyveres felkeléshez folyamodtak a földesurak ellen. Az orosz proletariátus vezetésével, a pétervári és moszkvai forradalmi események hatására az egész országban — Ukrajnában, a balti országokban, Lengyelországban, a Kaukázusban, Szibériában, Középázsiában — forradalmi megmozdulások bontakoztak ki. A forradalom egybeforrasztotta a központ és a határvidékek néptömegeit a cárizmus elleni harcban. A forradalom tüzében kovácsolódott ki a népek közti barátság. Míg a határvidékek burzsoá nacionalistái megegyezésre léptek a cárizmussal és ezáltal ténylegesen lemondtak a népük nemzeti érdekeiért, való harcról, vagy pedig külföldi ügynökségként léptek fel, mint például a pántörökök, a pániszlámisták, dzsadidiszták, addig a proletariátus által vezetett dolgozó tömegek valamennyi oroszországi nép igazi nemzeti felszabadulásáért harcoltak. Oroszország valamennyi politikai pártja közül a bolsevikok bizonyultak az egyetlen forradalmi pártnak ; a bolsevikok voltak a legközelebb a munkástömegekhez, ők voltak velük a legszorosabb kapcsolatban, ők voltak az egyedüli hűséges harcosai a nép létérdekeinek. A bolsevik párt, amelyet V. I. Lenin vezetett, a lehetségesnek és a megvalósíthatónak a maximumát tette meg nem csupán a cárizmus, az oroszországi földesurak és tőkések elleni harc érdekében, hanem a forradalomnak más országokban való fejlesztése, támogatása érdekében is. Az 1905—1907-es orosz forradalom óriási hatást gyakorolt a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésére a világ minden országában, különösen a Kelet országaiban. Az orosz forradalomban ismerte meg a proie-