Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJA OROSZORSZÁGBA 541 VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ A bolsevik párt stratégiai vonala abból indult ki, hogy Oroszországban elkerülhetetlen a polgári-demokratikus forradalom. A forradalmi válság érlelődése Oroszországban a polgári-demokratikus forradalom előestéjén a XX. század elején észlelhető volt és egybeesett a gazdasági válsággal, amely az oroszországi viszonyok között politikai válsággá vált, forradalmi helyzetté nőtt át. Az orosz-japán háború és a cárizmus veresége kiélezte a forradalmi válságot az országban. A háború megmutatta a cárizmus gyengeségét és a 'munkás- és parasztmozgalom erejét. Oroszországban hatalmas politikai sztrájkok törtek ki, amelyek a lakosság széles tömegeit megmozgatták és bevonták a cárizmus elleni nyílt politikai harcba. Ebben az időben a bolsevikok kidolgozták a párt stratégiai és taktikai tervét, amely a III. pártkongresszus határozataiban öltött testet. Ennek a tervnek zseniális elméleti megalapozását V.l. Lénin végezte el munkáiban, mindenekelőtt »A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus forradalomban« című művében. A mensevikek tervétől gyökeresen különböző bolsevik terven vörös fonálként húzódik végig a proletariátus hegemóniájának eszméje, annak hirdetése, hogy a proletariátusnak az általános demokratikus harci front vezetőjének kell lennie abban a harcban, amelyben a proletariátus szövetségese a parasztság. V. I. Lenin bebizonyította, hogy a proletariátus a forradalom főereje, hogy a proletariátus magával viheti a parasztságot, hogy a parasztság forradalmi szerepet játszhat és kell is játszania. Ugyanakkor V. I. Lenin leleplezte a liberális monarchista burzsoázia ellenforradalmi természetét ; ez a burzsoázia a maga vezetése alá akarta vonni a parasztságot és a cárizmussal való megegyezés útján fel akarta számolni a forradalmat. A munkásosztály és a parasztság közti szövetség eszméjének elismeréséből folyt az a következtetés, hogy harcolni kell a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájáért, ideiglenes forradalmi kormány megalakításáért, amelybe a munkásosztály és a bolsevik párt képviselői is beléphetnek és be is kell lépniök. Lenin megindokolta a polgári-demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövésének lehetőségét. A polgári forradalmat csakis a fegyveres felkelésnek a cárizmus feletti győzelmével lehetett végigvinni. Csakis a nép egész forradalmi energiájának, segítségével lehetett megvalósítani a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus diktatúráját, lehetett kivívni a demokratikus szabadságjogokat és megteremteni a forradalom átnövésének előfeltételeit. Az ideiglenes forradalmi kormánynak »az alsó néprétegekre, a munkásosztály és a parasztság tömegeire« kellett támaszkodnia, »mert enélkül nem tarthatja magát, a nép forradalmi öntevékenysége nélkül nulla marad, sot még a nullánál is kevesebb«.28 A bolsevikok, V. I. Lenin vezetésével, példát mutattak arra, hogyan kell alkotóan nyúlni Marx elméletéhez. A bolsevikok a marxizmust a cselekvés vezérfonalának, eszközének tekintették a világ forradalmi átalakítására. A bolsevikok az eleven, alkotó marxizmust, amelyet a munkásosztály forradalmi harcának az új korszakban, az imperializmus korszakában és Oroszország konkrét történelmi viszonyai között felhalmozódott tapasztalatai gazdagítottak, szembeállították a mensevikek élettelen, dogmatikus sémájával, amely elszakadt az eleven élettől és szöges ellentétben állt a proletariátus és a parasztság érdekeivel. 28

V. I. Lenin Művei. 8. k. 577. 1.