Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

.538 A. L. SZIDOROV ismételjük -— jellegüket is, a bennük résztvevő társadalmi erők összetételét tekintve is különböznek egymástól.«22 Az első orosz forradalom sajátossága és legfontosabb vonása, hogy ez volt az első polgári-demokratikus forradalom, amely az imperializmus korszakában játszódott le. Ezért sokban különbözött a korábbi polgári forradalmaktól. Az oroszországi polgári demokratikus forradalom mozgatóereje a munkásosztály és a parasztság volt. A forradalom vezetője, hegemónja a munkásosztály, amelynek érdekében állt a cárizmus felszámolása, minthogy ennek végrehajtása kedvező feltételeket teremtett a burzsoázia elleni harchoz, a szocializmusért folytatott harchoz. A parasztságnak érdekében állt a földesúri földtulajdon és a cári önkényuralom felszámolása. Oroszország erős munkásosztálya ellensége volt a cárizmusnak, amely Oroszország egész elmaradottságát megtestesítette. A cárizmus teljes jogtalanságra kárhoztatta a munkásosztályt ; a burzsoázia a munkásosztály elleni harcában mindig a cárizmusra, a rendőrségre, a katonaságra, a rendőrkorbácsra és a csendőrpuskákra támaszkodott. Minthogy pedig a cárízmus és a nagyburzsoázia a külföldi tőkével szoros kapcsolatban állt, az orosz munkásosztály ellenük vívott harca elkerülhetetlenül egybeolvadt a külföldi imperializmus elleni harccal. Oroszország az objektív gazdasági feltételek folytán csomópontja volt az imperializmus valamennyi ellentétének. A forradalom objektív előfeltételeit a történelmi feltételek hozzák létre : ez nem csupán a mélyen gyökerező feudális maradványok következménye, hanem a kapitalizmus és az imperialista burzsoázia igájának következménye is volt. Lenin és Sztálin alaposan feltárták a cári önkényuralomnak azt a szerepét, amit a nyugati imperializmus ügynökségeként és »hatalmas tartalékaként«, Európa keleti részén őrködő »házőrző kutyájaként«, az összes nem-orosz népek hóhéraként játszott. Az oroszországi katonai-feudális imperializmusban az imperializmus legrosszabb vonásai hatványozottan összpontosultak. A katonai-feudális imperializmus feletti győzelem közelebb vitte volna az oroszországi proletariátust a szocialista forradalomért folytatott harchoz. A cárizmus elleni forradalomnak szükségszerűen közelednie kellett és következésképpen szükségszerűen át kellett nőnie az imperializmus elleni forradalommá, proletárforradalommá. Az oroszországi forradalom egyszersmind előjátéka volt az európai szocialista fordulatnak. У. I. Lenin többízben rámutatott az orosz munkásosztály .forradalmi harcának nemzetközi jelentőségére. Lenin azt írta, hogy a cárizmus feletti győzelem hatalmas távlatokat nyit majd meg »az európai proletariátus előtt, amelyet a boldogságra irányuló törekvésében már hosszú évek óta mesterségesen visszatart . a katonai és a földesúri reakció ! Az oroszországi demokratikus forradalom győzelme jeladás lesz a szocialista forradalom megkezdésére, testvéreinknek, az .egész világ öntudatos proletárjainak új győzelmére.«23 Az objektív történelmi feltételek felkészítették az oroszországi proletariátust a nemzetközi forradalmi mozgalom hegemónjának szerepére. Azonkívül, hogy megvolt az objektív forradalmi helyzet, Oroszországban erős munkásosztály alakult ki, amely kijárta a kapitalizmus elleni harc iskoláját, amely képes volt a sokmilliós paraszti tömegeknek a cárizmus elleni harcát vezetni, képes volt magával ragadni a paraszti tömegeket. Csupán a munkás-22

У. I. Lenin Müvei. 9. k. 312. 1. 23

V. I. Lenin Művei. 8. k. 551—552. 1.