Századok – 1954
Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528
A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJA OROSZORSZÁGBA 561 VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ mozgalom talaján alakultak ki a marxizmus széleskörű elterjedésének és a marxista proletárpárt létrejöttének feltételei. Az oroszországi gazdasági és társadalmi fejlődés sajátosságai folytán Oroszországban nem alakult ki erős munkásarisztokrata-réteg, másrészt pedig a burzsoázia gyengesége, a cárizmustól és a külföldi tőkétől való függősége korlátozta a burzsoá liberális politika lehetőségeit a munkásosztály felé. Végül maga a cári önkény és a teljes politikai jogtalanság légköre kizárta azt, hogy a »legalizmus kultusza« széles körben elterjedhessen a munkásmozgalomban. * Az imperializmus a burzsoá társadalom valamennyi ellentétét a végletekig kiélezi és elvezeti a munkásosztályt a forradalomhoz, amely gyakorlati szükségességgé válik. De a forradalom nem győzhet önmagától, spontánul. Elengedhetetlen, hogy a proletariátus felkészült és szervezett legyen. A kommunista párt — a proletariátus élcsapata, az osztályszervezet legmagasabb formája — az az erő, amely képes a proletariátust a kapitalizmus győzelmes megrohamozására vezetni.2 4 A II. Internacionálé szocialista pártjai alkalmatlanok voltak a proletariátus forradalmi harcának vezetésére, minthogy gyakorlatilag a »szociális reformok« pártjaivá váltak. V. I. Lenin vezetésével Oroszországban újtípusú pártot, harcos, forradalmi, az opportunizmussal szembenálló pártot hoztak létre. V. I. Lenin kidolgozta a munkásosztály forradalmi pártjának ideológiai, szervezeti, taktikai és elméleti alapjait és vezette az egész gyakorlati harcot ennek a pártnak megteremtéséért. Leninnek a forradalmi párt megteremtéséért vívott harca a munkástömegmozgalom fellendülése és a parasztmozgalmak megélénkülése közepette ment végbe. A pétervári, szormovói, harkovi, batumi, rosztovi sztrájkok mérföldkövek voltak a déloroszországi munkások 1903. évi általános politikai sztrájkjához vezető úton. Oroszországban 1901 —1902-ben egész határozottan forradalmi helyzet alakult ki.2 5 A forradalmi szociáldemokrácia azt tűzte ki feladatául, hogy megszervezze a munkásosztályt, segítségére legyen abban, hogy élenjáró harcosa és hegemónja legyen annak a harcnak, amelyet Oroszország dolgozó tömegei a demokráciáért, a szocializmusért vívtak. Míg az »ökonomisták« arra törekedtek, hogy a munkásosztály harcát a munkásosztály és a burzsoázia közti gazdasági összeütközések szűk kereteire korlátozzák, a forradalmi szociáldemokraták az aktív politikai harc útjára terelték a munkásmozgalmat. Lenin és a leninisták forradalmi pártot építettek, amely — mint a munkásosztály pártja, a burzsoázia ellen, a szocializmusért harcoló párt — képes volt élére állni az önkényuralom elleni általános demokratikus harcnak Orosz r országban, képes volt arra, hogy a proletariátust ennek a harcnak hegemónjává tegye. A proletariátus osztályöntudata olyan mértékben erősödött, ahogyan az ösztönös munkásmozgalom egybeolvadt a szocializmussal ; ennek a folya-24 V. I. Lenin a Párizsi Kommün történelmi jelentőségével foglalkozva rámutatott arra, hogy abban-az időben sem a termelőerők nem voltak elég fejlettek, sem a proletariátus nem volt elég felkészült, márpedig enélkül nem lehetséges a szocialista forradalom győzelme. Nem volt munkáspárt, a munkásosztály még nem készült fel és nem ment át hosszú kiképzésen, s a munkásosztály tömegeinek még nem volt egészen világos képe feladatairól és ezek megvalósításának módozatairól (lásd V.T. Lenin Művei. 17. k. 113. 1.). 25 Lásd »A SzKP kongresszusainak, konferenciáinak, központi bizottsági plénumainak határozatai«. II. r. 7. kiad. 44. 1. (oroszul).
