Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJA OROSZORSZÁGBA 537 VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ sen a mezőgazdasági termelőerők növekedését béklyóba verő elmaradott termelési viszonyok közt volt. A mezőgazdaság mélyreható válságban volt, a rendszeres rossz termések már szabállyá váltak. Különösen élesen érvényesült a paraszti tömegek elnyomorodása ; a parasztokra súlyos teherként nehezedtek a félfeudális földbér, az adok és fizetségek. A Sz. J. Vitte által megszervezett helyi földesúri bizottságok beismerése szerint 49 kormányzóság parasztjai csupán földbér fejében évente 315 millió rubelt fizettek a földesuraknak, azaz gazdaságonként 25 rubelt.21 A parasztság egész tömege szembenállt a földesurakkal. A parasztság egyre erőteljesebben harcolt a földesúri földtulajdon felszámolásáért, a patriarchális, kapitalizmuselőtti rendszer maradványai ellen. A parasztság megváltás nélkül akart hozzájutni a földhöz. Az ország gyors gazdasági fejlődését'csakis a magántulajdonban levő egész földterület, ezen belül és mindenekelőtt a nagybirtokok elkobzása és a földnek megváltás nélkül a paraszti tömegek kezébe való átadása biztosíthatta. Az osztályellentétekhez nemzeti ellentétek járultak. A cári Oroszország hatalmas soknemzetiségű állam volt. A cárizmus a földesurak és a burzsoázia érdekében a durva nemzeti elnyomás politikáját folytatta az ország valamennyi nem-orosz népével szemben. Különösen kegyetlenül nyomták el a balti országok és Lengyelország, a Kaukázus és Közép-Ázsia népeit. A cárizmus elnyomó nemzeti politikája erélyes tiltakozást váltott ki Oroszország valamennyi népéből. Az oroszországi népek nemzeti felszabadító harcának élén az orosz munkásosztály állt, amelyet a bolsevik párt vezetett. A párt a soknemzetiségű dolgozó tömegeket a proletárinternacionalizmus szellemében, a munkásosztályhoz való felzárkózás szellemében nevelte. A párt megmagyarázta, hogy a nemzeti kérdést csakis a cárizmus feletti forradalmi győzelem esetén lehet megoldani. Bármilyen élesek voltak is a nemzeti ellentétek, jelentőségük, mint forradalmi tényezőé a cárizmus elleni harcban, elmaradt az agrárkérdés jelentősége mögött. A nagyszámú feudális maradvány és a kapitalizmus viszonylag erős fejlettsége az iparban, a parasztság bomlása a falun — ez alkotta azt a gazdasági hátteret, amelyen az oroszországi osztályharc kibontakozott. A XX. század elején az ország a mélyreható népforradalom küszöbén volt, s ez a forradalom, társadalmi és gazdasági tartalmát tekintve, csakis polgári-demokratikus forradalom lehetett. A bolsevik párt fellépett az orosz forradalom demokratikus, azaz alapjában burzsoá jellegének elhanyagolása ellen, s felállította azt a tételt, hogy aproletariátusnak veztőszerepet kell játszania a demokratikus forradalomban. V. I. Lenin a következőket írta : »Ostobaság volna, ha figyelmen kívül hagynánk a mostani forradalom demokratikus, vagyis alapjában véve burzsoá jellegét, és ezért ostobaság volna, ha olyan jelszavakat tűznénk ki, mint a forradalmi kommünök alakítása. Ostobaság és reakciós eljárás volna, ha lebecsülnénk a proletariátusnak azt a feladatát, hogy részt vegyen, mégpedig vezetőszerepet játszva vegyen részt a demokratikus forradalomban, még ha idegenkedünk is a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájának jelszavától. Ostobaság volna, ha összekevernénk a demokratikus és a szocialista forradalom feladatait és feltételeit, mert ezek — • 2

1

»A helyi bizottságok európai Oroszország 49 kormányzóságára vonatkozó munkáinak összesítése«. A földbérlet. Összeállította D.Sz. Flekszor. 2.kiad. Szpv.,1903. 1.1.