Századok – 1954
Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528
.536 A. L. SZIDOROV lizmus ügynökségévé tette. Gazdasági téren viszont a cárizmus nemcsak hogy függött az oroszországi burzsoáziától, hanem ki is szolgálta a burzsoáziát, a burzsoázia érdekeit védelmezte. Á burzsoázia ösztönzésének egyik formája a protekcionizmus volt és az, hogy a kohó- és kőszénbányaiparosok, valamint a mozdonygyárosok és vagongyárosok kiváltságos felső rétege állandó előnyös kincstári megrendeléseket kapott. Az ipar fejlődése Oroszországban igen sajátságos volt : a döntő iparágakban az óriásvállalatok voltak túlsúlyban. Ez a tény nagyjelentőségű volt a munkásosztály harcának kibontakozása szempontjából. 1302-ben Oroszországban 458 nagy ipari üzem volt (a bányászatot beleértve), amelyben 1 millió 155 ezer munkás dolgozott.2 0 Ezeknek a munkásoknak háromnegyedrésze rostanyagokat feldolgozó üzemekben és a kohóiparban dolgozott. Igen nagyfokú volt a termelés koncentrációja a bánya- és kohóiparban ; ezen ágazat munkásainak csaknem kétharmadrésze (a 601 ezerből 387 ezer) 151 üzemben összpontosult. A nagyüzemek egyharmadrésze városokban működött, kétharmadrészé (312 vállalat, 804 ezer munkással) a falvakban, ami lehetővé tette, hogy a nagy munkáskollektívák jelentős befolyást gyakoroljanak a környező paraszti lakosságra. Az európai Oroszország kilenc kormányzóságának 83 legnagyobb ipari járásában 267,9 ezer munkás volt, járásonként átlag 3,3 ezer fő. Amint látjuk, á proletariátus legnagyobb része európai Oroszországban dolgozott. Oroszország proletariátusa soknemzetiségű volt. Ukrajnában, Lengyelországban, a balti országokban megvoltak a proletariátus eléggé fejlett nemzeti káderei, de az oroszországi munkásosztály fő magvát az orosz munkások alkották. A burzsoá elnyomás és a cárizmus önkénye, a munkások erős koncentráltsága, a forradalmi hagyományok és az európai munkásmozgalom tapasztalatainak felhasználása Oroszország munkásosztályát hatalmas forradalmi erővé tették. Az elmaradt, feudális maradványokkal átszőtt mezőgazdaság és a tőkés ipar és a finánctőke viszonylag magas fejlettsége éles ellentmondásoknak volt a forrása. A mezőgazdaságban élő hűbéri maradványok Oroszország egész gazdasági és társadalmi rendszerére rányomták bélyegüket. A XX. század eleji cári Oroszországban a burzsoá elnyomás egybefonódott a földesurak és a cárizmus, azaz a »katonai-feudális imperializmus« részéről jövő elnyomással. A néptömegek az imperializmus igája alatt nyögtek és egyidejűleg szenvedtek a feudális maradványoktól, a földinségtől, a földesurak és a cári önkény igájától. Ez a körülmény a parasztságot a proletariátus természetes szövetségesévé tette. A parasztság és a földesurak, a munkásosztály és a burzsoázia közti ellentétek olyan körülmények között éleződtek, amikor a kapitalizmus viszonylag fejlett volt, erős proletariátus és gyenge, petyhüdt burzsoázia volt a szinen. A bérmunkások száma Oroszországban a XIX. század végén elérte a 10 millió főt ; ebből több mint 2 millió volt a gyári és a vasúti munkások száma. Az ipari proletariátushoz járult a mezőgazdasági munkások, az építőmunkások és egyéb munkások 3% millió főt számláló hadserege. A XIX. század végén és a XX. század elején felszínre került az a mélyen gyökerező ellentét, ami a megnövekedett termelőerők és a termelőerők, különö-20 Lásd A. V. Poqozsev: A munkások létszámának és összetételének számbavétele Oroszországban. Szpv. 1906. XVII. 48—49. 1. (oroszul).
