Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJA OROSZORSZÁGBA 557 VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ A monopolkapitalizmus korszakára való végleges áttérés a múlt századvégi ipari fellendülés és az 19Ó0—1903-asválság időszakában következettbe.17 A többi kapitalista országhoz hasonlóan Oroszország is ekkor lépett az imperializmus szakaszába. A kapitalizmus fejlődésének Oroszországban megvoltak azonban a sajátosságai, amelyeket számos körülmény határozott meg. . Oroszországban a feudális urak által végrehajtott 1861-es reform után a kapitalizmus fejlődése nem lehetett nagyon gyors, mivel a feudális-jobbágytartó maradványokat nem semmisítették meg forradalmi úton. A mezőgazdaságban a feudalizmust csak aláásták, de nem semmisítették meg. Az önkényuralom gazdasági támaszát továbbra is a hatalmas nemesi latifundiumok képezték, amelyek tulajdonosainak kezében voltak a legjobb földek tíz- és tízmillió gyeszjátyinái. A parasztokat a községi-földközösség, a paraszti foldinség és a súlyos adóteher a reform után is a földesúrtól való függőségre kárhoztatta. Ezért a kapitalizmus fejlődése különösen barbár és a néptömegek számára különösen súlyos formák között ment végbe. A nemzeti jövedelemnek alig több mint egynegyede jutott az iparra. Oroszországban az egy főre eső nemzeti jövedelem egyharmadrésze volt a németországinak és alig több, mint egyhetede az Egyesült Államokbelinek.1

8 A külföldi tőke jelentősmérvű beáramlása az oroszországi vasútépítésbe, a bankokba, a szén-, kőolaj-, kohó-, vegyi iparba és az elektromosiparba azt eredményezte, hogy a vezető iparágak és egész iparvidékek a külföldi tőkétől függtek (a bakui olaj, a donyecmedencei szén és vas, Lengyelország és a balti országok ipara stb.). A külföldi tőke behatolása Oroszországba különösen erősödött a XIX. század végén és a XX. század elején. Az orosz ipari részvénytőkének mintegy egyharmada a külföldi tőkések és bankok kezében volt. A külföldi imperialisták kizsákmányolták Oroszországot, hatalmas extraprofitot szivattyúztak külföldre és egyre jobban törekedtek arra, hogy kezükbe kaparintsák a vezető orosz iparágakat. Külföldi tőke részvételével monopóliumokat alakítottak a bankok, a fűtőanyagipar és a kohóipar, a gépipar stb. területén. Jelentősen megnövekedett a cári kincstár adóssága a külföldi tőzsdéknek.19

így alakult ki az 1905-ös forradalmat közvetlenül megelőző időkre Oroszország és a cári kormány gazdasági függősége a külföldi, főként a franciabelga, a német és az angol tőkétől. A reakciós cári rendszer szoros kapcsolatban volt a külföldi tőkével. A cárizmus a nyugateurópai imperializmustól függött. A külföldi finánctőkével való szoros kapcsolat biztosította a cárizmus bizonyos politikai »függetlenségét« az orosz burzsoáziától, de az önkényuralmat a nemzetközi imperia-17

Nemcsak Európát, hanem Ázsiát is figyelembe véve, Lenin megállapította, hogy az imperializmus »az 1898—1914-es évekre alakult ki teljesen« (Művei 23. k. 108. 1.). Inesse Armande-dal folytatott levelezésében V. I. Lenin emlékeztetett arra, hogy az imperializmusról szóló munkájában az imperializmus születését »nem előbbre, mint 1898— 1900-ra« tette (Művei 35. k. 214. 1. oroszul). 18

P. 1. Ljascsenko: A Szovjetunió nemzetgazdaságának története. II. k. M. 1952. • 350. 1. (oroszul). 19

Oroszország államadóssága 1905. január 1-én 7.081,7 millió rubelt tett ki. Az államadósság csupán 1904-ben 430,4 millió rubellel nőtt. 1905-ben az adósság tovább növekedett ós 1906. január l-re elérte a 7.841,2 millió rubelt. 1906-ban a cári kormány guzsbakötő feltételek mellett 2% milliárd frank kölcsönt kapott külföldi bankároktól. Lásd : »A Pénzügyminisztérium Évkönyve«, 1905. évi kötet, 103. 1. ós 1906/7 évi kötet, 67. 1. Az 1906-os külföldi kölcsönről lásd »Az orosz pénzügyek és az európai tőzsde 1904—1906-ban«. M. 1926. 269—321. és 378. 1. (oroszul).