Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

.534 A. L. SZIDOROV •galomban a proletariátus osztályfeladatairól való lemondás politikáját, a burzsoáziával való megegyezés politikáját érvényesítették, revízió alá vették a marxizmus tételeit az osztályharcról és a proletárdiktatúráról, a fegyveres felkelésről, mint a proletariátus harcának forradalmi módszeréről. Az opportunizmus támasza és bázisa a munkásarisztokrácia, a fizetett szakszervezeti vezetők, a'szocialista pártok kispolgári rétegei voltak. Az opportunizmus valamennyi szocialista pártban fellépett. A forradalmi marxizmus elleni harca nemzetközi jellegűvé vált. Az opportunizmus minden nagy európai országban sajátos formában jelentkezett, de egyben minden opportunista magegyezett : a proletárdiktatúra szükségességének tagadásában, a legalitás előtti haj bókolásban, a párt harcos jellegének tagadásában, a proletariátus és a burzsoázia »megbékítésére« való törekvésben, saját kormányuk gyarmati politikájának igazolásában. Ez az opportunista áramlat a nyugateurópai munkásmozgalomban â XX. században fokozatosan erősödött. A német szociáldemokrácia vezetősége, élén Kautskyval, nem harcolt az opportunizmus ellen, sőt Engels halála után a párt vezéreinek egy része a nyílt revizionizmusnak és Marx művei meghamisításának útjára lépett, így például Bernstein, Schippel, Auer, Vollmar, David és mások nyíltan védelmezték a fegyverkezés fokozásának és a gyarmati hódításoknak a politikáját. A német szociáldemokrata párt elméleti folyóiratai, a »Neue Zeit« és különösen a »Sozialistische Monatshefte« a szociáldemokrácia és az imperialistajunker állam együttműködését hirdető revizionisták szószékévé, váltak. A »Vorwärts«-ben olyan cikkek jelentek meg, amelyek az északamerikai imperializmus Spanyolország feletti győzelmét úgy értékelték, mint a »népi hadsereg« győzelmét a reakciós hadsereg felett. Rosa Luxemburg, Clara Zetkin, Franz Mehring, akik a legélesebben bírálták a revizionisták álláspontját, rámutatták arra, hogy az utóbbiak a burzsoázia és a kormány szemével nézik a militarizmus kérdését. De a baloldali német szociáldemokraták nem vontak le döntő következtetéseket bírálatukból. Következetlen álláspontot foglalt el az opportunisták elleni harcban August Bebel, a német szociáldemokrácia vezetője is. A hannoveri pártkongresszus (1898), bár elítélte a militarizmus híveinek álláspontját, nem zárta ki őket a pártból. A német szociáldemokrata párt szervezeti felépítése, éppúgy mint a II. Internacionálé többi.pártjáé, csak a parlamenti tevékenység és a választási harc szükségleteihez igazodott és nem felelt meg a kapitalizmus erődjét megostromolni köteles munkásosztály harcos élcsapata feladatainak. .Ezek voltak azok a szubjektív jellegű okok, amelyek miatt a német szociáldemokrácia elvesztette vezető szerepét a nemzetközi munkásmozgalomban. Következetes harcot az opportunizmus ellen csakis az oroszországi forradalmi szociáldemokrácia folytatott, V. I. Leninnel az élén. Lenin rendkívüli éleslátással és mélyrehatóan tárta fel az opportunizmus politikai céljait, azét az opportunizmusét, amely a szoci ;

ldemokráciát forradalmi pártból a »szociális reformok« pártjává akarta tenni. Amint a történelmi események megmutatták, csakis a bolsevik párt által vezetett or

osz munkásmozgalom bizonyult olyan erőn.ek, amely a XX. század elején élenjáró szerepet tudott játszani a nemzetközi munkásmozgalomban. V. I. Lenin a »Mi a teendő«-ben mély meggyőződéssel írta, hogy az önkényuralom megdöntése Oroszországban az orosz proletariátust a nemzetközi proletariátus élcsapatává tenné.