Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJA OROSZORSZÁGBA 533 VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ való átnövésének folyamata csak a XIX. és a XX. század fordulóján fejeződik be. Ugyanekkor kezdődik meg az imperialista államok között a harc a világ újrafelosztásáért. A Párizsi Kommün és az 1905-ös oroszországi forradalom közti időszakban az európai munkásmozgalomban nem voltak észlelhetők a munkásosztály forradalmi harcának valamennyire is jelentős megnyilvánulásai. A Párizsi Kommüntől az orosz polgári-demokratikus forradalomig eltelt egész időszakot Lenin a kapitalizmus viszonylag »békés« fejlődési szakaszának nevezi : »A Nyugat végzett a polgári forradalmakkal. A Kelet még nem érett meg rájuk.«15 A munkásosztály előtt a »békçs«, legális munka feladatai álltak : a szakszervezetek és a szövetkezetek létrehozása és megerősítése, a parlamentarizmus felhasználása, a munkássajtó kifejlesztése stb. A proletariátus erőt gyűjtött, készülődött az elkövetkezendő osztályösszeütközésekre. Ebben az időben egyszersmind a vezető kapitalista államokban létrejöttek a munkásarisztokrácia kialakulásának feltételei. A burzsoázia a gyarmati extraprofitból, a külföldi tőkebefektetések és a monopolszövetségek által felemelt árak hasznából az egyes országokban megvesztegette és korrumpálta a munkások felső rétegét. Azok a kiváltságok, amelyeket azelőtt csak az angol munkásosztály egy része élvezett, hangsúlyozta V. I. Lenin, »általános jelenséggé lettek Európa minden nagy tőkés országában, mégpedig olyan mértékben, ahogy ezek az országok nagykiterjedésű gyarmatokra tettek szert és általában olyan mértékben, ahogy a kapitalizmus imperialista szakasza fejlődött és növekedett«.1

6

Ez volt a gazdasági alapja az opportunizmus erősödésének, majd pedig győzelmének a II. Internacionáléban, különösén a német szociáldemokráciában. Igaz ugyan, hogy Németországnak nem voltak olyan gazdag gyarmatai, mint Angliának vagy Franciaországnak, de azért a német imperializmusnak a XX. század elején 12,8 millió gyarmati rabszolgája volt. A német tőkések külföldi tőkebefektetései 1905-ben elérték a 15—18 milliárd márkát. A német ipar technikai előrehaladását ugyancsak extraprofit szerzésére használták fel a német monopóliumok. Ez tette lehetővé a német munkásosztályon belül a munkásarisztokrácia tekintélyes rétegének kialakítását, ennek a rétegnek és a kispolgárság egy részének megvásárlását. Németország a XIX. század végén hatalmas haditengerészeti flotta építésébe kezdett, erős hadsereget hozott létre, aktív harcot indított a világ újrafelosztásáért, az országon belül soviniszta propagandát folytatott. A sovinizmus mételye egyes munkásrétegeket is megmérgezett. Engels halála után a II. Internacionáléban megerősödtek rz opportunista elemek, amelyek azután kezükbe ragadták az Internacionálé vezetését. Németországban Bernstein, Franciaországban Millerand lett az opportunizmus zászlóvivője. Bernstein már Engels életének utolsó évében kísérletet tett arra, hogy meghamisítsa Engels nézeteit a fegyveres felkelésről, amelyeket Engels Marx »Osztályharcok Franciaországban 1848-tól 1850-ig« című művéhez írt bevezetésében fejtett ki. A marxizmusnak Bernstein által elkövetett elméleti meghamisításából Millerand gyakorlati következtetéseket vont le : belépett a burzsoá kormányba. Az opportunisták a munkásmoz-15

V. I. Lenin: Válogatott Művek. Т. k. Bpest,. 1948. 72. 1. 16

V. I. Lenin Művei. 21. k. 145. 1.