Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

532 A. L. SZIDQROV csapat szerepét játszani, és saját polgári forradalmának megkezdésével meg fogja gyorsítani a proletárforradalom kitörését Nyugaton. »Marx és Engels — írta V. I. Lenin — ... a legoptimistább módon hittek az orosz forradalomban és annak hatalmas világraszóló jelentőségében.«10

Lenint mélységesen érdekelte az a kérdés, hogyan értékelte Marx és Engels az orosz forradalom jellegét és mozgatóerőit. Lenin hallott arról, hogy Engelsnek van egy Plehánovhoz intézett levele »nézeteltéréseinkről«, és kifejezte azt az óhaját, hogy ezt a levelet hozzák nyilvánosságra. Azóta a levél már nyilvánosságra került. A címzett nem Plehánov volt, mint Lenin hitte, hanem V. Zaszulics.1

1

Engels büszke volt arra, hogy Oroszországban létrejött a szociáldemokrata párt, amely teljesen elfogadta Marx elméletét »és határozottan szakított elődeinek anarchista és némileg szlavofil hagyományaival«.1

2 1884-ben Zaszulicshoz írt levelében Engels elégedetten állapította meg, hogy Oroszországban növekszik az érdeklődés a szocializmus elmélete iránt. A következőket írta : »Az elméleti és a kritikai gondolkodás, amely német iskoláinkból csaknem teljesen eltűnt, úgylátszik Oroszországban talált menedékre«.1

3

Engels kifejezte azt a meggyőződését, hogy az oroszok közelednek »a maguk 1789-e felé«, amelyből 1793 lehet. Engelsnek az orosz forradalomba vetett hite azon alapult, hogy megértette az orosz gazdasági életben levő mélyreható ellentmondásokat, amelyek a kapitalizmus fejlődésével egyre jobban elmélyültek. De az a konkrét megítélése, hogy lehetséges a fprradalom kirobbantása az összeesküvők kis csoportja által, vagy hogy palotaforradalom lehetséges, azzal függ össze, hogy túlbecsülte a 80-as évek narodnyikjainak szerepét. Engelsnek az orosz forradalom időpontjáról tett kijelentései szintén helyreigazításra szorultak. Lenin rámutatott arra, hogy ezek a tévedések az orosz forradalom időpontjának meghatározásában olyan emberek tévedései voltak, akik hittek a százmilliós nagy nemzet hatalmas forradalmi lehetőségeiben. Engels megérte II. Miklós uralkodásának kezdetét és kíméletlen ítéletet mondott felette. »Ha pedig a forradalom ördöge majd valakit galléron ragad, úgy ez II. Miklós lesz«1

4

— írta Plehánovnak. Engels életének utolsó éveiben megjelent a történelem küzdőterén V. I. Lenin. Oroszország gazdasági ós politikai rendszerének beható tanulmányozása, a marxizmus alkotó továbbfejlesztése, a munkásosztály körében végzett gyakorlati munka lehetővé tette V. I. Leninnek, hogy elvégezze a küszöbönálló forradalom jellegének kimerítő elemzését, meghatározza a forradalom mozgatóerőit és a proletariátus útját a győzelemhez. A XIX. század utolsó harmada az az időszak volt, amikor a monopóliumok előtti kapitalizmus átnőtt az imperializmusba. Európában és Amerikában gyorsan fejlődött a kapitalizmus, ugrásszerűen ^fejlődött a fiatal kapitalista országokban — Németországban, az Egyesült Államokban, Japánban. Az imperialista ellentétek azonban még nem érték el legnagyobb kiéleződésüket, még csak akkor kezdtek felhalmozódni. A kapitalizmus imperializmusba 10

V. I. Lenin: Marx, Engels, marxizmus. Moszkva, Idegennyelvű Irodalmi Kiadó, 1947. 184. 1. , • '. . 11

Lásd »Marx és Engels levelezése orosz politikai személyiségekkel«. Goszpolitizdat, 1947. 249—252. 1. A továbbiakban Zaszulics és Engels visszatérnek a levél tárgyára. 12

Uo. 250. 1. (oroszul). 13

Uo. 246. 1. (oroszul). 14

Uo. 279. 1. (oroszul).