Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KÖZPONTJA OROSZORSZÁGBA 531 VALÓ ÁTHELYEZŐDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ tin országokban, Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban viszont az élenjáró munkások között a proudhonizmus, a blanquizmus és az anarchizmus tanai voltak a legjobban elterjedve, amelyek nyilvánvalóan a kispolgár, nem pedig a proletár álláspontját fejezték ki«.7 A kapitalizmus fejlődése és az orsztályharc kiéleződése, a proletariátusnak és osztályöntudatának erősödése elősegítette a marxizmus elterjedését. A marxizmus győzelmét Európa valamennyi nagy országában a 70—80-as években az egyes országok szocialista pártjainak megalakulása tetőzte be. Ezek közül a pártok közül a német szociáldemokrácia volt a legerősebb. Engels »A német parasztháború« előszavában, 1874-ben rámutatott arra, hogy a német munkásosztály, amely fiatalabb lévén a többieknél, később került a mozgalomba, az angol és a francia mozgalom vállán fejlődött és ezért elkerülheti elődjeinek hibáit. Engels egyben hangsúlyozta, hogy nem lehet előre megmondani, milyen sokáig tudja majd megtartani a német munkásosztály élcsapatszerepét a proletárharcban. Marx és Engels gondosan figyelemmel kísérte a nemzetközi munkásmozgalmat és arra tanította a német munkásokat, hogy üdvözöljék »a proletármozgalom minden új lépését, bármely nemzettől induljon is ki az«.8 Az európái proletariátus, beleértve az orosz proletriátust is, a német munkásosztály tapasztalataiból tanult szervezkedni és a burzsoázia ellen harcolni. Marx és Engels, a német munkásosztály és a nemzetközi munkásmozgalom vezérei forradalmi mederbe terelték a iiémet szociáldemokrata párt munkáját, bírálták hibáit, segítettek leküzdeni a német szociáldemokrácia vezetőinek opportunista ingadozásait. Marx és Engels erélyesen fellépett mind az angol opportunizmus ellen, amely a szocialistáknak a munkásmozgalomtól való elszakadottságában, szűk szektánsságban nyilvánult meg, mind pedig a német »intellektuel« opportunizmus ellen, amely lekicsinyelte a munkásmozgalom szocialista feladatait és a parlamentarizmus előtt hajbókolt. Marx és Engels élesen megbírálta a góthai program (1875 május) opportunista hibáit ; a1 programból ugyanis kimaradtak az internacionalizmus és a proletárdiktatúra eszméi. Ezek az eszmék az erfurti programból is hiányoztak. Mindez nem véletlen volt, hanem az opportunistáknak tett engedmény a német szociáldemokrácia vezetői részéről. Mindazonáltal, a német szociáldemokrácia vezetőinek hibái ellenére, rá kell mutatnunk, hegy a 90-es évek elejének Németországa, V. I. Lenin értékelése szerint, a szocializmus élenjáró országa volt. A 90-es évek elején még nem volt kialakult imperializmus, másrészt pedig még nem volt forradalmi Oroszország sem. Lenin egészen határozottan rámutat erre a körülményre, s hangsúlyozza fontosságát.9 Marx és Engels nagy figyelemmel kísérte Oroszország gazdasági, fejlődését és a forradalmi események kibontakozását. A reformutáni Oroszország gazdasági és társadalmi fejlődésének elemzése és a forradalmi körök képviselőivel való személyes ismeretség arra a meggyőződésre juttatta Marxot és Engelst, hogy Oroszországban elkerülhetetlenül bekövetkezik a forradalom, s ez hatalmas befolyást gyakorol majd a nyugateurópai forradalmi mozgalom sorsára. A tudományos szocalizmus megalapítói nagyrabecsülték az orosz nép forradalmi képességeit és azt írták, hogy Oroszország fogja a forradalmi él'V. I. Lenin Művei. 9. k. 448. 1. 8 Engels : A német parasztháború. Bpest, 1949. 140. 1." «Lásd Lenin Művei. 35. k. 214. 1. (oroszul). 3»