Századok – 1954

Tanulmányok - Szidorov; A. L.: A nemzetközi munkásmozgalom központja Oroszországba való áthelyeződésének kérdéséhez 528

.530 A. L. SZIDOROV dasági viszonyok közt és erősebb proletariátussal, mint a XIX. század 40-es éveinek Németországában — az orosz forradalmat »a proletárforradalom erjesztőjévé és előjátékává« tették. Ez a körülmény szabta meg a forradalmi központnak Oroszországba való áthelyeződését. A francia polgári forradalom győzelme után több mint félévszázad telt el Marx és Engels tudományos szocializmusának kialakulásáig. A marxizmus mindenekelőtt ama harc tapasztalatainak általánosítása, amelyet a proletariátus a burzsoázia ellen folytatott. A marxizmus tudományosan megalapozta a proletariátus világtörténelmi szerepét : egyedül a munkásosztály képes arra, hogy megdöntse a kapitalizmust és felépítse az új, szocialista társadalmat. A marxizmus létrejötte új szakaszt jelentett a világtörténelemben, a forradalmi munkásmozgalom történetében. A proletariátus a marxizmus elterjedésével fokozatosan megszabadult a burzsoá és a kispolgári ideológia befolyásától és harc közben önálló politikai erővé vált. A proletariátus szocialista természete már az 1848-as forradalomban megmutatkozott. Marx és Engels a munkásosztály 1848-as forradalmi harcainak tapaszalatai alapján fejtette ki a proletárdiktatúra elméletét, jutott arra a következtetésre, hogy a proletárforradalom során szét kell törni a burzsoá államgépezetet, hogy a parasztságot a proletariátus oldalára kell. állítani. V. I. Lenin azt írta, hogy az 1848-as forradalom tapasztalatai alapján »a marxizmus a 'Kommunista Kiáltványhoz' képest óriási lépést tesz előre«.3 A Párizsi Kommünben a proletariátus osztályharca új, magasabb színvonalra emelkedett. A Kommün létrehozta a demokratikus állam új formáját, amelynek keretei közt a proletariátus megvalósíthatja politikai uralmát, diktatúráját. A nemzetközi proletariátus mindig visszanyúlt a párizsi kommünárdok tapasztalataihoz. A bolsevik párt mind az 1905-ös forradalomban, mind az 1917-es forradalmakban a kommünárdok történelmi tapasztalataira támaszkodott.4 A Párizsi Kömmün veresége után a nemzetközi forradalmi mozgalom központja végérvényesen Németországba helyeződött át, noha az gazdasági fejlődésében még elmaradt Anglia és Franciaország mögött.5

A »viharok és forradalmak« korszakának (1848—1871) végére, esik az I. Internacionálé tevékenysége. Az I. Internacionálé lerakta a .proletariátus szocializmusért vívott nemzetközi harcának alapjait és nagy eredményeket ért el a Marx-előtti kispolgári szocializmus, a kispolgári anarchizmus, a bakuninizmus befolyásának leküzdésében. Marx rámutatott arra, hogy az I. Internacionálét éppen azért alapították, »hogy a szocialista és félszocialista szekták helyére a munkásosztály igazi harci szervezetét állítsák«.6 A marxizmus megjelenés^ után több évtized kellett ahhoz, hogy a marxizmus végérvényesen háttérbe szorítsa a szocializmus kispolgári áramlatait és uralkodóvá váljék a munkásmozgalomban. »A marxizmus vagy harminc évvel ezelőtt — írta V. I. Lenin 1905-beh — még nem volt uralkodó irányzat Németországban sem, ahol tulajdonképpen a kispolgári és a proletárszocializmus között álló átmeneti, vegyes, eklektikus nézetek voltak túlsúlyban. A la-3 v.. I. Lenin Művei. 25. k. 435. 1. 4 »Mi most valamennyien a Kommün vállain állunk a mostani mozgalomban« — írta Lenin az 1905-ös forradalom kezdetén (Müvei 8. k. 202. 1.). 5 Lásd V. I. Lenin Művei. 29. k. 312. 1. 6 Lásd Marx, Engels : Válogatott Művek. II. k. 464. 1.