Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
526 ' SZABÓ ISTVÁN jobbágyaiktól rövid idő alatt teljesen meg fogják őket fosztani.7 4 Az 1550. évi országgyűlésen pedig törvénybe is tették, hogy a főpapok és némely főurak készek voltak a szabad költözési jognak minden feltétel nélkül való visszaállítására, de atöbbség, t. i. a nemesek erre nem voltak hajlandók.75 A birtokosoknak jobbágyaik megtartásához fűződő érdekei nem voltak mások a XIV. században sem s nem voltak mások-a hatalmi viszonyok sem. Amikor pedig fel-fellángolt a versengés a jobbágyért, mint az 1349. évi pestis járvány után is, a kisebbeknek még inkább okuk volt jobbágyaik elvesztésétől tartani. Mindezeket tekintetbe véve és megfontolva azt is, hogy az 1351. évi törvények a nemesek új »libertas«-ait szövegezték meg, az értelmezésre szoruló 1351. évi 6. törvénycikkből elsősorban olyasmit szeretnénk kiolvasni, mintha ez a regnicolák jobbágyainak a király, a királyné, a főpapok és a hatalmasok által erőszakosan való elragadozását tiltaná. Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy a törvénycikk ilyen értelmezést szövegének gyökeres felborítása nélkül nem enged meg. Ilyen értelem lényegesen más szövegezést kívánt volna, a szöveg figyelmetlenségből ilyen messzemenően aligha torzulhatott el. Éppen ezért, úgy gondolom, helyes úton jár Kumorovitz L. Bernát, aki az 1351. évi decretumról készített s kiadás alatt álló fordításában76 — felismerve a szöveg ellentmondását — a törvény szövegét olyan módon véli kiegészítendőnek : »egyetlen országlakosunknak a jobbágyait, (még ha) a király vagy királynéi felséghez, akár pedig az egyház prelátusaihoz, vagy az országunk főuraihoz tartoznak is azok« — ne vigyék el erőszakosan. Ilyen módon az articulus eredeti latin szövegéből talán csak az »etiam« kifejezés szakadhatott le s az articulus ilyen kiegészítéssel nemcsak logikus, hanem olyan értelmet kap, mely az 1351. évi decretum egész tartalmának is megfelel.77 Ez esetben az articulus létrejöttét úgy kellene elképzelnünk, hogy az új »libertas«-okat kívánó nemesek — jobbágyaiknak a hatalmasokkal szemben való megtartását biztosítandó — a királytól és tanácstól törvényt kértek : a regnicolák jobbágyait, ha csak nem nyerik el uruk engedélyét, erőszakosan abducálni tilos. A király és a tanács teljesíthette-ezt a kérelmet, azonban — talán a tanácsban — a nemesek szövegét megtoldották : a jobbágyokat a király, a királyné, a főpapok és a hatalmasok birtokairól se ragadhassák el. Érthető volt ez a kívánság is : a jobbágyok erőszakos abductióival szemben ők sem voltak biztosítva. A hatalmasoknál is legtöbbször voltak hatalmasabbak, vagy legalább is olyanok, akik egy-egy időpontban és egy-egy helyen ki tudták nyújtani kezüket társaik jobbágyai után. Alapjában azonban az »abductio« mindvégig a hatalmasok nyomását személyesen is viselő kisebbek, a köznemesek réme volt és maradt. Végül tehát az 1351. évi 16. articulust is a nagybirtokosok és a nemesi tömeg érdekharca keltette életre. 74 Magyar Országgyűlési Emlékek. III. к. 55. 1. 75 1550. évi 34. t. с. 76 Kumorovitz L. Bernát barátom fordítását, melyet az egyetemi történeti olvasókönyv számára készített, szívességéből alkalmam volt olvashatni. 77 A szöveg tehát ez esetben így volna helyreállítandó : »jobagiones aliquorum regnicolarum nostrorum, etiam ad regiam vei reginalem celsitudinem pertinentes vei ad ecclesiarum prelatos aut potentes regni nostri attinentes, absque voluntaria permission© dominorum eorundem jobagionem potenter non abducantur«. Elég tehát az »etiam«-ot betoldani, hogy kiküszöböljük az ellenmondást. Viszont jól tudjuk, hogy I—2 szó máskor is könnyen kimaradt a törvények eredeti szövegéből.
