Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
524 ' SZABÓ ISTVÁN nak ne legyen jobb dolga, mint a másiknak, a jobbágyok terménybeli alapterhét, a kilencedet szedje be egyik is, másik is. Legyen tehát a kilenced minden földesúr által egyformán szedendő egységes úri adó. Ez az egységesítés különösen érdeke volt a birtokosok közt folyó érdekharcban mindig hátrányosabb helyzetben levő, mégis a birtokosok nagy zömét alkotó kisebb birtokú nemességnek, a köznemességnek. Ez a nemesség a jobbágyoknak kedvezőbb szolgáltatási viszonyokra való állítása terén sem vehette fel a versenyt a hatalmas nagybirtokos urakkal, elsősorban magával a még mindig legnagyobb földbirtokossal, a királlyal, sem az egyházfejedelmekkel, sem pedig az Anjouk új báróival, akik kezén ekkor már megindult a nagy birtokkoncentráció. A gazdasági és politikai hatalomban ezek mögött messze elmaradó, kevés jobbágya szolgálmányaira léte feltételeként ráutalt köznemesség 1351-ben érdemeit hangoztatva egyik új libertásaként a kilencedtörvényt nyerte el : szedje be a kilencedet a maga birtokain elsősorban a király, szedjék be a főpapok, a bárók és szedje be minden nemes. Nyilvánvaló, hogy ez a törvény nem véletlenül került az aranybullát felújító és kiegészítő új decretumba, mely egészében a köznemesség vívmánya volt. Éppen így nem véletlenül került 1492-ben és 1500-ban sem megújításra, ekkor is a Mátyás király halála után elterpeszkedő főúri reakcióval szemben védekező és hatalma kiépítéséért tusakodó köznemesség volt a legtöbbször írott malasztnak maradó sok országgyűlési articulus kezdeményezője. Érdekharc folyt a hatalom igazi birtokosai s a nemesi tömeg között , ennek a nemességnek a jobbágyért folyó versengésben valóban fontos érdekei forogtak kockán. Az 1351. évi 6. articulusban védelmük egyik fegyverét vélték előteremteni. Az articulus tehát befejező mondatában nem pusztán szólamként adja az articulust kiadó király ajkára az indokolást : szolgálhassanak az országlakók, a nemesek így hívebben neki s ezáltal — jellemző a nemesi öntudatra — növekedjék a király tisztessége. Az 1351. évi decretum harmadik jobbágytörvényét a Corpus Jurisban a 16. articulusban találjuk. így hangzik : Jobagiones aUquorum regnicolarum nostrorum ad regiam 'vei reginalem celsitudinem pertinentes vei ad ecclesiarum prelatos aut potentes regni nostri attinentes absque voluntaria permissione dominorum eorundem jobagionum potenter non abducantur. Magyar nyelven: 'Örszáglakóinknak a király s a királyné felségeihez, az egyházak főpapjaihoz vagy az ország hatalmasaihoz tartozó jobbágyait uraik önkéntes engedélye nélkül ne vigyék el erőszakosan. Az erőszakos »abduction-n vagy »transductio«-n azt értették, amikor az egyik földesúr a másik jobbágyát önhatalmúlag anélkül vitte át a maga földjére, hogy a jobbágy a költözés törvényes és régóta szokásos feltételeinek eleget tett volna, tehát anélkül, hogy a jobbágy engedélyt kért volna az urától s a költözési illetéket jelentő terragiumot — 12 dénárt — s tartozásait megfizette volna. Az ilyen abductio nagyon jól ismert jelensége volt korának, a sűrű hatalmaskodások, a feudális magánharc során gyakran esett meg ilyesmi is.72 1 351 után sorozatosan újabb törvények tilalmazták, azonban hasztalanul, különösen a XIV—XV. századokban mindennapos volt. 72 A kárt szenvedett földesúr panasza az oklevélben ilyen formulát vett fel : »jobagionem N. non habita licencia пес justo terragio deposito aliisque debitis minime persolutis contra huius regni nostri consuetudinem (esetleg itt még : cum omnibus et rebus, vi et potencialiter) abduxisset moraturum«.
