Századok – 1954

Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497

AZ 1351. ÉVI JÓBB.ÍQYTÖRVÉXYEK 523 ilyen közvetlen és nyomós ellenállásról az 1351. évi articulus kiadása előtt adataink lennének. Ilyen adatok azonban eddig nem kerültek elő. Székely György ugyan tud egy 1351. előtti példára hivatkozni : Szina falu parasztjai a tárnokmester előtt 1347-ben pereltek amiatt, hogy Középnémetiben levő szőlőik után a földesúr újabban tizedet (kilencedet) követel. A szinaiak megnyerték a pert. Székely György úgy véli, hogy ez az eset maga is »döntően megcáfolja«, mintha az 1349. évi pestis járványnak volna döntő szerepe a kilencedtörvény bevezetésében. Ez az egy példa azonban éppen nem meggyőző erejű, nemcsak azért, mert a szőlőkilencednek, illetőleg a hegyvámnak — különösen idegen földön bírt szőlők esetében — sajátságos helyzete volt., e körül mindig sok volt a perlekedés, hanem azért is, mert ez a tárnokmester elé vitt peres kereset nem alkalmas olyan országos erejű parasztellenállás bizonyítására, amely a törvény statuálását követelte volna meg — mindenképpen másként rendelkezendő akkor is, mint articulusunk. Ha a parasztság közvetlenül kilencedellenes mozgalmainak — amiről akkor nem is tudunk — nem adhatunk a törvény létrejöttében szerepet, mégis helyes — s ezzel kiegészíteni óhajtom korábbi fejtegetéseimet —, ha a jobbágyság osztályharcának a törvény létrejöttében mélyebb síkon hangsúlyt adunk. Azt hiszem azonban, hogy a valóság talaját elveszítjük lábaink alóli ha az osztályharcot olyan történeti tényezőként fogjuk fel, mely tértől, idő-l tői és körülményektől függetlenül folyik. A jobbágyok osztáíyharca nem 1351 táján született meg, folyt az előbb és utóbb is. Ez az osztályharc együtt jelenik meg magával a feudális viszonnyal, mely szembeállítja a feudális birtokos és a jobbágy érdekeit. Szembenáll a jobbágy tehát a földesúri teher egész rendszerével, szemben a kilenceddel is. A 'kérdés tehát az, hogy miért éppen 1351-ben hozták meg a kilencedtörvényt s miért úgy, ahogyan ismerjük? Nem kell-e a feudális társadalom szerkezetében adott osztályharc sajátos tényezőivel és formáival számot vetni s elég-e, ha a feudális társadalom alapellentmondásait csupán közvetlen, »direkt akció«-kra igyekezünk leegyszerűsíteni akkor is, amikor az ellenállás más módon, közvetett utakon jelentkezik? A jobbágyok igyekeznek a nálunk 1351 előtt meghonosodni kezdő kilencedtől szabadulni. Ezt legkönnyebb úgy elérni, ha olyan földesúr alá helyezkednek, aki — hogy gyarapítsa jobbágyai számát — lemond a kilencedről. Különösen olyankor könnyű elérni, amikor a feudális birtokosok között a jobbágyerőért folyó verseny kiélesedik. Esetleg azért, mert megfogyatkozott a jobbágyerő s a birtokosok kedvezőbb feltételekkel — például a kilenced elejtésével — igyekeznek jobbágyaikhoz újakat szerezni, birtokos társaikét is magukhoz vonni. Ez történt a Szabolcs megyére is kiható 1437. évi erdélyi parasztfelkelés nyomában — mint Albert király elmondta 1438. évi oklevelében — Szabolcs megyében. De minden bizonnyal ez történt 1349 után, a nagy halál után is. A jobbágyságnak e korbeli súlyos fegyvere, az el költözési jog megnőtt, szerephez jut : egyes földesurak kedvezményeikkel hívják-húzzák magukhoz a költözési jog fegyverét forgató jobbágyságot. A jobbágyok pedig mennek, törekednek oda, ahol — talán csak átmenetileg — könnyebb a soruk : osztályuk küzdelmeinek útját járják ekkor is. Az 1351. évi kilencedtörvényt} a jobbágyerőért folyó versengés hozta létre, viszont az 1349. évi »nagy halál« nyomában természetesen kiéleződött ez a verseny. Ha egyes földesurak érdekeinek meg is felelt jobbágyaiknak szolgáltatási kezdvezményekkel, ez esetben a kilenced elengedésével való növelése, a földesúri alap-érdek mégis az maradt, hogy egyik birtokos jobbágyá-