Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
520 ' SZABÓ ISTVÁN csatolták.6 8 íme : egész család pusztult el s a megmaradt fiú maga is sietett, elmenekülni a halál helyéről, csaknem két évtized múlva törekedve a családi földet az apácáktól visszaperelni. Ilyen szórványos adatok kerülhetnek még elő az ország más részeiből is s ha mégsem kerülnek elő, csupán e negatív körülményből aligha lehetne azt megállapítanunk, hogy az ország más részeit a járvány inkább megkímélte vagy éppen elkerülte. Megállapítani csak annyit van jogunk, hogy a külföldi krónikák szerint Magyarországon grasszáló »szörnyű« pestisről helyi okleveles adatok eddig Bihar megyéből és a Csallóközből kerültek elő. Kérdésünk szempontjából mindenesetre nem becsülhető le e tudósítások értéke : Bihar megyében járvány által elpusztított jobbágyfalvakról, a Csallóközben egy kisbirtokos nemesi családnak egyetlen férfitagon kívül teljes kihalásáról értesítenek. Mindenesetre vegyük tekintetbe a gazdag forrásanyagra támaszkodó európai történeti kutatásnak azt a megállapítását is, hogy a vész sokkal inkább pusztított a szegénység, a falusi parasztság soraiban, mint az elmenekülésre és maga elszigetelésére több móddal rendelkező, a veszély közeledtéről is idejekorán inkább értesülő tehetősebb és tanultabb rétegekben. A biharmegyei adatok sokaknak a »kimondhatatlan« pestis által történt elragadásáról, elpusztított falvakról, a miechovi lengyel kolostori krónika nagy magyarországi halandóságról, üresen maradt városokról és falvakról, a velencei tanács Magyarországon »maxima et horrenda mortalitas«-ról, a halandóság magyarországi dühöngéséről szól. Úgy vélem, hogy gyér adataink alapján is beszélnünk kell tehát a pestis számottevő pusztításáról Magyarországon, ha egyébként a magyarországi pusztulás méreteire nézve messze el is maradt a lakosságuk felét-harmadát elveszítő nyugati országok pusztulásától. Ha viszont üres falvakról, tehát pusztán maradt jobbágytelkekről értesülünk,69 nem tehetjük magunkévá azt az érvelést, hogy a telkek pusztásodása nem függhetett össze a járvánnyal azért sem, mert különben a telkek pusztásodásának a nagy pestisjárvány idejében kellett volna a legmagasabb fokot elérnie és azóta nem emelkedés, hanem hanyatlás irányzatát kellene mutatnia. A pusztásodás ugyanis emelkedő maradhatott azért, mert a XIV. és XV. századokban újabb és újabb — pusztításukra nézve a nagy halállal bizonyára össze nem mérhető — pestisjárványok látogatták meg az országot. Főleg pedig azért maradhatott emelkedő, mert — miként említett tanulmányomban fejtegettem — jobbágyfalvaink pusztásodásában éppen a XIV. század óta »társadalmi erő« is munkál : a városok felszívó hatása, »a jobbágyság számbeli hanyatlását tulajdonképpen ez mélyíti el s ez tölti meg társadalmi feszültséggel«. Ha 1349-ben Magyarországon nagy halandóságot, falvaknak apestis által történt pusztává tételét, viszont 1351-ben a nemeseknek a jobbágymigráció és jobbágycsábítás elleni fellépését, vagyis feltehetőleg a jobbágy-8 O. L. Pokateleki Kondé lt. fényképgyűjt. R. 15. »Paulus ffilius Petri allegaret eo modo, quod tempore pristine pestileneie pater et proximi sui in facie ipsius possessionarie particule ab hoc seculo decessissent ipsisque decessis ipso de facie ejusdem recedente«, majd később visszatérve, szolgagyőri birtokrészét az apácák által elfoglalva találta. 69 A jobbágy fal vaknak későbbi — összehasonlíthatatlanul enyhébb — pestisjárványok következtében történt pusztásodását is tudomásul kell vennünk : II. Lajos király 1520-ban, minthogy Várkonyi Amadé István Csütörtökhely nevű birtoka (Pozsony m.) a pestis pusztítása miatt nagyon megfogyott, a birtokra Ausztriából és Morvából települőknek 6 évre, a Magyarország más vidékeiről jövőknek pedig 4 évre elengedte az adót. O.L. Dl. 47391.
