Századok – 1954

Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497

AZ 1351. ÉVI JOBB'ÁGYTÖRVÉÍÍYEK 519 Nem valószínű, hogy történetkutatásunk valaha is valamennyire megközelítő pontossággal tudna tájékoztatni a magyarországi »nagy halál« pusztításainak méreteiről. A helyi krónikairodalom, mely a nyugati országokban az ott borzalmasan dühöngő vészről bőséges tudósításokat hagyott az utókorra, nálunk hiányzik s e kor központi jellegű magyar történeti elbeszélő emlékei — a Küküllei- és a János minorita-féle munkák — Lajos király életrajzát, ennek megfelelően elsősorban hadjáratait és katonai dicsőségét óhajtva megörökíteni, _ a magyarországi »nagy halál« mellett figyelem nélkül mentek el. így a magyarországi nagy halandóságot is emlegető külföldi krónikák mellett valójában csupán azokkal a szórványos okleveles adatokkal kell megelégednünk, amelyek itt-ott véletlenül, nem a • »nagy halál« megörökítésének célzatával emlegetik a vészt. Véleményem szerint azonban a Magyarországon is »magna mortalitas«-t emlegető külföldi krónikák s a szórványos okleveles adatok feljogosítanak árra a következtetésre, hogy Magyarországon is »jelentékeny« pusztulással kell számolni. Székely György észrevehetően árra törekszik, hogy kevéske adataink jelentőségét a vész pusztításának szempontjából alászállítsa67

s főleg az ország olyan vidékére szorítsa, amelyen okleveles emlékek róla említést tesznek. Eljárásával nem érthetünk egyet. A »nagy halál«-nak külföldön igen kiterjedt a történeti irodalma s a kutatók megvilágították, hogy a déli és nyugati európai partvidék felől kelet felé áramló s a Szudéták és a Kárpátok gerincén megtorpanó nagy pestis a megtámadott területen sugárszerűén terjedt minden irányban. Éppen ezért puszta véletlennek kell tekintenünk, ha az oklevelekben országunk valamely pontján említést tesznek a vészről. Az ilyen adatokból éppen nem lehet arra következtetni, hogy a járvány csak ott dühöngött s máshol nem, vagy legalább is kisebb mértékben. Székely György azt szűrte le, hogy legerősebben a járvány az ország Erdéllyel határos részein pusztított, mert — ismétlem : merő esetlegességből — biharmegyei adatok bukkantak elénk. Most az ország más részéből, a Csallóközből mutathatok fel újabb adatot: 1367-ben.Zolgageur-i Pál (Péter fia) az országbíró előtt előadta, hogy a régi (korábbi) pestisjárvány idejében birtokukon apja és hozzátartozói meghaltak s miután őmaga haláluk után elment a birtokról, a:zt az óbudai apácák elfoglalták s a maguk birtokához 67

A velencei köztársaságnak Lajos magyar királyhoz 1349. április 4-én intézett levelében arról van szó, hogy a köztársaság nem meri Magyarországra küldeni követeit, mert a velencei polgárok félnek idejönni a »casus mortalitatis« miatt, »que esse dicitur in partibus Ungarie«. Székely György ez adatot úgy értelmezi, hogy ekkor »tehát már megindult a pestisjárvány Magyarországon«. Pedig a levélben nem a »megindulás«-ról van szó. Viszont Székely György egyes adatok alapján azt állapítja meg, hogy 1349 júliusában már az egész országban megszűnt a járvány. Vagyis : a járvány Magyarországon »viszonylag rövid ideig tartott«. A »viszonylag«-nak azonban nem adhatunk helyet, mert a vész Európa más országaiban is hamar elvégezte szörnyű pusztító munkáját.' Székely György azt sem veszi tekintetbe, hogy egyes adatok szerint a pestis még 1349 őszén is dühöngött Magyarországon. Egyébként a nagy vész dél és nyugat felől haladva, még 1348-ban elérte Tirolt, Bajorországot, 1348 nyara végén Karintiát, Stájerországot,. Ausztriát ós a szomszédos német országokat, ekkor csapott át másfelől Angliába, 1349-ben jelent meg Bécsben, Magyarországon (vati adat arra is, mintha a pestis már 1348-ban betört volna Magyarországra s ha arra gondolunk, hogy Lajos király az itáliai hadjáratból még 1348 nyarán hazatért seregével, arra is következtethetünk, hogy az •elsősorban fertőzött itáliai területről a rendkívül fertőzőképes járvány csíráit már a sereg magával hozhatta) és Norvégiában, míg 1360-ben Csehországban ütötte fel a fejét. Kowalewsky Maxime : Die ökonomische Entwicklung Europas bis zum Beginn der kapitalistischen Wirtschaftsform. V. k. (Berlin, 1911) 234—240. 1.