Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
318 SZABÓ ISTVÁN jobbágyait.6 ^ Az első kérdésünkre tehát határozott igennel lehet felelnünk, nem csupán az 1351. évi törvény logikája, hanem most már egyértelmű oklevél-szöveg alapján is. Tegyük hozzá : nincs jogunk arra, hogy a törvényt — miként Székely György — csupán »a telepítő« földesurak és a terhesebb szolgáltatásokat, a kilencedet szedő földesurak ellentétének kifejezéséül fogjuk fel. A »telepítés« fogalma ugyanis alkalmas leszűkíteni a jobbágyok szerzésére irányuló általános földesúri törekvést, pedig ilyen »leszűkítés«-re sem a törvény szövege, sem egyáltalában a »feudális« birtokrend nem nyújt alapot : a jobbágyszerző erő állandóan működik, falvak »telepítése« vagy »újjátelepítése« nélkül is a feudalizmusban, nálunk a XIV-XV. században különösen is, hiszen ekkor a földesúri háztartás és gazdaság döntő mértékben a jobbágyok szolgáltatásain nyugodott. Az 1351. évi 6. törvénycikket az 1492. évi országgyűlésen szó szerint felvették az ekkor hozott articulusok közé 6 4 Az 1500. évi országgyűlésen pedig utalva az 1492. évi rendelkezésre, törvénybe tették, hogy mind a király, mind a főpapok, mind a bárók, a nemesek és az előkelők szántó-.és szőlőbirtokos jobbágyaiktól ne »akó«-t szedjenek, »mint bizonyos helyeken szokták«, hanem jobbágyaik gabonájának és borának kilencedrészét szedjék be.65 A kilencedszedési kötelesség törvénybeli megújításának is minden bizonnyal az volt a célja, mint e kötelesség 1351. évi törvényes statuálásának : a kilenced, e fontos úri jobbágyteher alól való kivételek kizárásával és a kilencedteher általánossá tételével elősegíteni a jobbágycsábítással és a jobbágyvándorlással szemben jelentkező földesúri érdek biztosítását.6 6 Székely György elutasító állásfoglalása különösen második kérdésünket illeti, nevezetesen azt a kérdést, hogy a »nagy halál« 1349-ben Magyarországon idézett-e elő fokozottabb jobbágyvándorlást s az 1351. évi rendelkezés összefügg-e vele? Elsősorban is kétségbevonja, hogy az 1349. évi pestisjárvány olyan méretű lett volna, ami a jobbágyság állományában észrevehető kiesést okozott volna s ennek következményeként nagyobb költözködési mozgalmat idézett volna elő. A magyarországi pestisjárványra vonatkozó kül- és belföldi — egyébként szegényes — adatok alapján arra az eredményre jut, hogy Magyarországon a járvány lefolyása enyhébb volt, mint Európa nyugati felében. Annak idején magam is ilyen megállapításra jutottam. Ha azonban megállapítottam is, hogy »nálunk a nagy halál korántsem pusztított oly mértékben, mint a nyugati tengerparti országokban«, egyben azt is szükségesnek tartottam hangsúlyozni, hogy Magyarországon is »jelentékeny pusztulással kell számolni«. 63 Lajos király a törvény kiadását követően 1370-ben Győr és Somogy megyékhez külön-külön, 1373-ban pedig Heves és Szabolcs megyékhez együttes parancsot intézett, hogy a kilencedet »juxta nostrum statutum et decretum« szedessék be, különben a király a maga számára fogja beszedetni. Hazai okmt. III. к. 189—190. 1. ; Fejér IX. 7. к. 197. 1.; O.L.DI. 87481 (Esterházy es. It. Hep. 98. Fase. A. No 2). A megye nemeseinek panaszára kiadott rendeletek ugyan közelebbi magyarázatot nem adnak, feltehető mégis, hogy valami okból itt fokozódott a kilenced-elengedés és a jobbágy-Vándorlás : éppen azért nem szedték be a kilencedet egyesek, hogy a jobbágyok »eo viso« földjeikre menjenek át. « 1492. évi 47, 48. t. c. 65 1500. évi 27. t. c. 68 A kilenced — ha a jobbágyság legáltalánosabb terménybeli szolgáltatása volt is — teljesen általános mégsem lett, sem ekkor, sem később. E kérdés azonban már a jobbágyság teherrendszerének kérdéscsomójához vezet át, melynek tárgyalására e helyen nem térhetünk ki.
