Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
514 ' SZABÓ ISTVÁN hogy a püspökség birtokainak lakói minden ügyben, »in omnibus judiciis, malefieiis et excessibus«, csak a püspöki egyház vagy tisztjei előtt vonhatók perbe.58 A Magyar Pál gyimesi várnagy részére 1329-ben kiadott oklevél pedig azt mondja, hogy a föld urának vagy tisztjeinek a regnicolák libertása szerint jobbágyaik minden ügyében, »in omnibus causis«, ítélkezési joguk van.59 A következő évtizedekben is még többször előfordul, hogy a földesúri bírói jogot külön privilégiumként adományozó vagy a mások jogtalan beavatkozását tiltó királyi oklevelek »minden ügyben« beszélnek a földesúri bírói hatóság illetékességéről.6 0 Ugyanakkor azonban, mint láttuk, más oklevelek ez illetékesség köréből már kizárják a közbűntetteket. A helyzet a hatáskör tekintetében'még nem forrt ki. Megvan tehát annak a lehetősége is, hogy a nemesek kiterjesszék bírói hatalmukat jobbágyaik minden ügyére. Végül tekintetbe kell venni, hogy a birtokból kifolyólag minden feudális birtokost megillető földesúri bírói jog kialakulása korában, a XIV. század első felében indul meg — nem véletlenülpárhuzamosan — a pallosjog, a szabad ispánság adományozása. E kivételes s mindvégig privilégiálisnak is maradó jog birtokában a feudális birtokos a maga birtokán bármilyen közbűntettest — tehát nemcsak jobbágyait — elfoghatta, elítélhette s kivégeztethette. Ez a jog, mint Európa más feudális társadalmaiban, valószínűleg külön királyi adományok nélkül az immunitásból fejlődött ki s nálunk különösen a XIII. század utolsó évtizedeiben mehetett át a hatalmas urak, az oligarchák kezére, akik ekkor a királyi hatalom sok más elemét is kisajátították. A XIV. század első felében azután a hatalmasokon kívül egyesek — kisebbek is, akik a király ellenszolgáltatásaira érdemesítették magukat — királyi privilégiumlevéllel igyekeztek a pallosjogot megszerezni. A pallosjog az adományozó -privilégiumlevél szerint éppen a közbűntettesekkel és minden más »malefactor«-ral szemben adott bírói jogot, vagyis a pallosjogos földesúr olyan bűncselekményeket ítélhetett meg, amelyek a minden birtokost megillető földesúri bírói jogból ki voltak zárva. A földesúri bírói hatalom vajúdása korában a nemesség.részéről érthetően jelentkezhetett olyan törekvés, hogy jobbágyaik feje felől a közbűncselekmériyek eseteire is elhárítsák mások — birtokos társaik — bíráskodását, vagyis a közbűncselekményekben tettes jobbágyaik megítélését is a maguk bírói hatósága alá vonják. A beavatkozás elhárításáról természetesen ilyenformán sem lehet szó az esetben, ha a pallosjogos birtokos birtokos-társa jobbágyát a maga földjén »tettenérve« fogta el. A birtokos nem tarthatott igényt a maga »levelesitett« jobbágya megítélésére sem. A pal los jogos bírói hatalom éppen az ilyen esetekben érvényesülhetett s ilyen esetekben nem volt vele szemben mentség. De a feudális anarchia világában nagyon is megeshetett, hogy a pallosjogos urak nemcsak tettenérés esetén fogták el más birtokosok közbűntettességgel vádolt jobbágyait vagy helyettük másokat, hanem már előzőleg elkövetett bűncselekmények miatt, »pro pristinis• factisa is. Akkor,' amikor utóbb mód nyílt rá. Ilyenformán magyarázathoz jut az 1351. évi törvénycikk »pro pristinis factis«-kifejezése is. Viszont még inkább érthető lehet a nemességnek az úriszék hatás-58 Fejér VIII. 2. k. 158. 1. 59 Hazai okmt. I. k. 159—160. 1. 60 1330. Anjou okmt. II. k. 466. 1. ; 1331. Anjou okmt, II. k. 543. — 1335. O.L.' Dl. 2944 ; 1347. Fejér IX. 1. k. 478—480. 1. ; 1375. Fejér IX. 5. k. 38—40. 1. ; 1377. Fejér IX. 5. k. 164—165. 1. ; 1378. Fejér IX. 5. k. 266. 1.
