Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
512 ' SZABÓ ISTVÁN sét, többé-kevésbé átszövegezve, a még 1405-ben tartott rendi országgyűlés a maga végzései közé foglalta. Valóban, az országgyűlésnek a mi kérdésünkre is sorozatos végzéseit lehet szemügyre venni. Ezek szerint a király., egyházi és nemesi birtokokon »pro quibuscunque factis aliquorum incolarum seu plebicolarum« senki, bármilyen magasságú, méltóságú és állapotú legyen is, önhatalmúlag zálogot vagy kezességet (pignora seu vadia) nem vehet.47 A főpapok, a nádor, az országbíró, a tárnokmester, a többi báró, a megyei ispánok, az ország bármely bírái és igazságszolgáltatói, egyháziak és világiak, előkelők és nemesek, várnagyok és városiak az »országlakó«-knak kárt ne okozzanak, azok dolgait ne ragadozzák el, ne ontsák vérüket és semminemű hatalmaskodást ne merjenek cselekedni velük szemben.4 8 Továbbá : a királyi várnagyok és tisztek a királyi birtokokon, a királyi városok, a főpapok, a bárók és a nemesek és egyéb méltóságú emberek a maguk birtokain »res et bona fidelium incolarum seu plebicolarum nostrorum« bármi szín alatt se merjék mrestare vei prohiberi facere«, csak mások birtokain vagy »közhelyek«-en.49 Meghatározták világosan az úriszék szerepét is : bárkik legyenek, akiknek falusiakkal vagy parasztokkal szemben keresetük van, azt először a földesúr előtt »prosequi debeant«.50 Törvényeket hoztak, de a már idézett királyi tiltó parancsok arról tanúskodnak, hogy tovább is virult az önkényes bírói megtorlás. Megújultak tehát a tiltó királyi parancsok s újabb törvénycikkek vették védelmükbe a bírói illetékességet. Anélkül, hogy az utóbbi tekintetben teljességre törekednénk, mutassunk rá, hogy 1435-ben azért rendelkeztek, mert a kereskedőket s más idestova utazókat az egyháziak és világiak, nemesek és nem nemesek saját vagy idegen birtokokon vagy közhelyeken tartozás vagy más kihágás miatt gyakran árestálni szokták.51 Megtiltották azt is, hogy a városok kövessenek el mrestationes huiusmodi«.5 2 1468-ban Zsigmond decretumára hivatkozva azt írták elő, hogy »neque majores, neque minores arestationem facere valeant in eorum bonis, et alias propria authoritate«.53 II. Ulászló idejében, a feudális anarchia új elburjánzása korában már arra is módot adnak a törvények, hogy ha a letartóztatottat az ispán megintésére nem bocsátják szabadon, a letartóztatott vagy földesura a letartóztatót vagy jobbágyait, akiket megkaphat, közhelyen letartóztathatja.54 Minthogy pedig továbbra is előfordult — főleg a főpapok és bárók jószágain —, hogy a nemes tartozásaiért ezek jobbágyait is »captivant bel autem cum rebus eorum arestant«, az ilyesmit a jövőre eltiltják.55 A királyi városokban, mezővárosokban, falvakban és birtokokon is folytak a jogtalan letartóztatások, ezeket is megtiltották, ha nem közhelyen és közbíró előtt történik, »demptis si quipiam vulnera. lesiones, mortem, incendia el alia similia enormia perpetrarent manifeste«, ha ezeket elfoghatjík, »ex parte eoruniem judicium et justitia impendatur«.56 47 1 40 5. évi 2. art. Ogy. 48 1405. évi 4. t. с. Ogy.. 4!l 1405. évi 5. t. с. Ogv. 60 1405. évi 10. t. с. На a földesúr nem szolgáltat igazságot, a megye ispánja, alispánja vagy szolgabirâi elé idézendő. 51 1435. évi 13. t. c. 52 1435. évi 15. t. c. 53 1468. évi 12. art. Kovachich : Sylloge 199. 1. 54 1492. évi-89. t. c. 65 1 492. évi 90. t. c. 56 1492. évi 91. t. c.
