Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
AZ 1351. ÉVI JOBBÁGYTÖKVÉNYEH 511 jobbágyait is akkor érik ilyen bajok, amikor élelmük megszerzése végett az ország különböző részeit járják.3 9 1492-ben Károlyi Láncz János fényi, vadai és kaplonyi jobbágyainak hasonló panaszát adta elő a királynak.4 0 Érthető, hogy a represszáliának ártatlanokat is sújtó önkényes elégtételszerzésére különösen is gyakran nyílt mód a XIV. század óta egyre inkább fellendülő városok — királyiak és földesúriak — lakosaival szemben. Ezek még inkább járták a »via publica«-t meg a földesúri utakat is, viszont a városok önkormányzatuk legfontosabb elemekérit megszerezték — a királyi szabad városok a királyi, a földesúriak a földesúri — bírói hatalom sok elemét, esetleg teljességét is. Volt már mit óvniok s rá is szorultak a védekezésre. Miként a földesurak, most már a városok is a királyi hatalom segítségét vették igénybe. Lajos király 1370-ben a Szeben városnak (Sáros m.) adományozott bírói jogról szóló levelében tiltotta meg, hogy Szeben lakosait — a fenti formula szerint — »in personis et rebus ipsorum arestare, impedire, judicare et perturbare« merészeljék, bármi cselekményért, különösen is másokéért, kivéve a közbűntetteket.41 1380-ban Kassa város bírója állt a király elé, hogy — midőn polgáraik az országban járnak — egyes nemesek s officialisaik ítélkeznek azok felett s »bonis et in rebus arestarentur«.42 A keszthelyiek Zsigmond előtt panaszkodtak 1398-ban, hogy miközben élelmük megszerzése végett vagy más okból az országban járnak, »in personis iudicarentur ac in rebus eorum arestarentur, prohiberentur et impedirentur«, különösen mások vétkeiért, adósságaiért és a mások által okozott sérelmekért.43 Sárvár oppidum polgárait és lakosait is országjáró útjaikban szokták ilyesmivel zaklatni, ezért Mátyás király 1464-ben megtiltotta, hogy »resque et bona eorum quevis mercimonialia arestare sea prohiberi facere« merészeljék.44 Ezek után nem véletlen, hogy amikor Zsigmond király 1405-ben gyűlésre hívta egybe a királyi városok, mezővárosok és szabad falvak küldötteit, ezek végzéseket hoztak a városok, a maguk és — ahol erre volt szükség — az illetékes földesúri bírói hatóság védelmében is. A király a küldöttek kéréseit, kívánságait, tájékoztatásait, véleményeit és panaszait meghallgatva, elrendelte, hogy a főpapok, bárók, előkelők, nemesek vagy bármilyen méltóságú és rendű és állapotú emberek közül senki ne merészelje bármilyen rendű vagy állapotú ember bűne, vétke vagy gonoszsága miatt azt a várost, mezővárost vagy falut, ahol az ilyen adós, bűnös, vétkes vagy gonosztevő tartózkodni szokott, vagy a polgárokat, mezővárosiakat, falusiakat »arestare, detinere vei modo aliquali impedire«, hanem forduljon az illető rendes bírájához.45 A következő articulusban pedig azt rendelte el a király, hogy ha a földesúr falujában vagy ' birtokán valakin, legyen az bármilyen rendű és állapotú egyházi vagy világi ember, jogtalanság, kár vagy sérelem esik, a károsult először az ország régi szokása szerint a birtok urához vagy bírójához forduljon Djustitiam postulare«4 e . Tudjuk, hogy az 1405. évi városi gyűlés legtöbb végzé-39 Zichy okmt. XI. k. 130—131. 1. 40 Károlyi okit. III. к. 11—12. 1. 41 Fejér IX. 4. к. 236—237. 1. 42 Fejér IX. 5. к. 387—390. 1. 43 Zalai okit. II. k. 278—279. 1. 44 O. L. Dl. 16005. 45 1405. évi 7. art. Vár. gy. 46 1405. évi 8. art. Vár. gy. Itt tovább olyan esetekről van szó, amelyekben a városoktól kell kérni az igazságtevést.
