Századok – 1954

Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497

az 1351. évi jobbágytörvknyek 509 mosan használtatva az előbbivel,' a XV. században jóformán egyedül uralkodóvá lett. Ezt a formulát megtaláljuk a XV. század második feléből fennmaradt formuláris könyvben is.33

Az ilyen formula szerint kiadott oklevélben, mely az összes főpapokhoz, bárókhoz, ispánokhoz, várnagyokhoz, nemesekhez és ezek ispánjaihoz, városokhoz, szabad falvakhoz, ezek rectoraihoz, bíróihoz, vülicusaihoz szólt, a király elsősorban azt adta elő, hogy »az ország régi consuetudója —' utóbb már : törvénye is — követeli, hogy minden nemes és birtokos ember bármely birtokán élő jobbágyai és birtoktalan szolgái felett, kivéve a loj)ást, rablást, emberölést, gyújtogatást és más közbűntetteket, teljes és szabad ítélkezési jogot gyakoroljon«, ezért megparancsolja azoknak, akikhez az oklevél szól, hogy a jövőben X. Y. jobbágyait és birtoktalan szolgáit ne merészeljék bármilyen ügyben is, kivéve a fentieket, megítélni vagy bíróságuk elé állítani, S3M »resque et bona ipsoriim quaecunque in vestris possessionibus, tenutis, honoribus, officiolatibus seu vestris in medio arestare seu prokiberi facere« különösen is »pro debitis, delictis, et excessibus aliorum«, hanem akiknek keresetük vagy panaszuk van e jobbágyok ellen, ezek azt törvényesen a birtokos úr előtt »prosequanturt«, »ex parte quorum« azokkal szemben »quaeridanti« a birtokos teljes igazságot tartozik adni, amint a jog rendje követeli, ha psdig a földesúr az igazság kiszolgáltatásában rest vagy erélytelen.lenne, idézzék meg őt és nem jobbágyait a király vagy az ország rendes bírái elé, ha psdig valaki másként járna el, akkor a megye ispánja, alispánja és szolgabírái kényszerítsék a rendelkezés megtartására.34 Szakadatlanul megújulnak a királyi tiltó parancsok, védelmezik egy-egy földesúr jobbágyait »in rebus et personis suis« a jogtalan impeditioval, ares-33

Kovachich M írton György: Formulae solennes styli. Pest, 1799. 557—558. 1. 34

Az említett formulas könyv alapján. Oklevelek: 1350. Lajos oklevele Simon fiai Imre és Péter részére. Kállay es. lt. I. к. 236. 1. ; 1358. Lajos oklevele Semjéni Lengyel János fiai Lökös és László részére. Uo, II. k.'62. 1., Anjou okmt. VI. k. 242. 1. ; 1359. Lajos oklevele Somos János fia Péter s testvérei részére. O. L. Dl. 4893. Fejér IX. 3. k. 40—42. 1. ; 1367. Lajos oklevele az erdélyi püspök részére (a püspök ez évben a másik formula szerint is kapott oklevelet). Fejér IX. 4. k. 39—40. 1. ; 1368. Lajos oklevele Várday János részére. O. L. Dl. 87434 ; 1374. Lajos oklevele Tarkew-i RÍkalf fiai részére. O. L. Dl. 68935 ; 1374. Erzsébet királyné oklevele Tarkew-i Lőrinc özvegye és fiai részére. O. L. Dl. 68936 ; 1376. Lajos oklevele az esztergomi lektorátus részére. Fejér IX. 5. k. 88—89. 1. ; 1384. Mária királyné oklevele a Káld-iak részére. O. L. Dl. 42290 ; 1405. Zsigmond oklevele a csornai prépost részére. Sopronmegyei okit. I. k. 573—574. 1. ; 1409. Zsigmond oklevele Mihályi Domokos ós Pál részére. Uo. 605—606. 1. ; 1410. Zsigmond oklevele BowS-i Wrdugh János részére. O. L. Dl. 48416, Hazai okmt. II. k. 189— 190. 1.; 1411. Zsigmond oklevele a Tárkányiak részére. Károlyi okit. I. k. 565. 1. ; 1438. Albert levele Kaplath-i János és Deed-i Farkas részére. O. L. Dl. 13193; 1439. Albert oklevele Garai László részére. Teleki : Hunyadiak kora X, k. 4. 1. ; 1455. V. László oklevele a papóci prépo3t részére; Hazai okmt. П. k. 319—320. 1. ; 1456. V. László oklevele Töttös László részére. Zichy okmt. IX. k. 516—517. 1. ; 1466. Mátyás oklevele Besenew-i Mihály részére. O.L. Dl. 16347; 1467. Mátyás oklevele Rozgonyi János részére. O. L. Dl. 16488 ; 1467. Mátyás oklevele Dolhay Ambrus részére. Teleki: Hunyadiak kora. XI. k. 231—293. 1. ; 1409. Mátyás oklevele Várday István kalocsai •érsek részére. Zichy okmt. XT. k. 39—40. 1. ; 1469. Mátyás oklevele Poki Ferenc részére. Tel к' : Hunyadiak kora. Xt. k. 402—403. 1. ; 1473. Mátyás oklevele Perényi Pál és Várday Simon részére. Zichy okmt. XI- k. 130—131. 1. ; 1492. Ulászló oklevele Károlyi Láncz János részére. Károlyi okit. III. к. 11—12. 1. — Ez a formula meglehetősen szilárd volt, az eltérések csekélyek. Az utóbbi két oklevél a szokásos »Cum antiqua« bevezetés helyett így kezdődik : »Cum justi pro injustis et innoxii pro reorum excessibus non debeant quoquomodo impediri«. Ez világosan a represszáliára, »más«-ok letartóztatására utal.