Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
510 SZABÓ IST Vi \ tatioval és prohibitioval szemben és megerősítik a földesúr bírói hatalmát jobbágyai felett. A gépiesen ismétlődő parancsok különösen is tiltják a letartóztatást »mások adósságaiért, vétkeiért és kihágásaiért«.351 A bírók és földesurak, akik valamely jobbággyal szemben keresni valót tartottak számon, helyette gyakran lecsaptak a jobbágy földesurának más jobbágyaira is. Ezek estek kezük ügyébe, elégtételt vettek tehát ezeken maguknak, a jobbágyok földesurára bízva, hogy elossza köztük az elszenvedett megtorlást. A »represszália« kegyetlen és igazságtalan eszköze különösen alkalmas volt arra, hogy a jobbágyság életét örök bizonytalanságban tartsa s az egész gazdasági életre bénítólag nehezedjék.36 A vétkes-adós " jobbágyra vagy helyette jobbágy társaira az önkényes elégtételre alkalomra leső földesúr akkor csapott le, amikor azok jártukbankeltükben földjére léptek. A jobbágyokat pedig a piac, a földesúri fuvarrobot, a malom, a templom stb. gyakran elszólította falvaikból, esetleg messze is. A XIV. században a kibontakozó pénzgazdaság gyarapította a jobbágy útjait. A jobbágyok ugyanis egyre inkább árútermelők lettek s bekapcsolódtak az árúforgalomba is. Az idézett tiltó parancsok egyes esetékben világosan is utalnak arra, hogy a keresett jobbágyra vagy helyette jobbágytársaira, az illetékes földesúri bírói hatalom mellőzésével, ilyen kereskedő-vásározó utak alkalmával tették rá kezüket. A Batyan-i Péter részére 1344-ben kiadott, egyébként formuláris tiltó parancs szerint akkor szokták mások a maguk bírói széke elé vinni Batyan-i jobbágyait, amikor ezek »cum ipsorum rebus et bonis venalibus et aliis ad partes aliquas regni mercacionis causa« vagy más szükségtől hajtva mennek.37 Rozgonyi János devecseri, tasi, pályi és szamosszegi jobbágyait is akkor szokták illetéktelenül bíróság elé állítani, továbbá wes et alia quevis bona mere ira on i ali a « vagy más javaikat mrestare seu prohiberi facere«, amikor azok »pro victuum suorum necessaria acquisitione diversa climata regni nostri perlustrando cum rebus et bonis mercimonialibus suis« mások birtokaira lépnek.38 Perényi Pál és Várday Simon nagykörösi 35 A formula szerint »pro debitis, delictis et excessibus (v. offensis) alio rum« 36 A tiltó parancsokhoz néhány ilyen gyakorlati esetet mutatunk be. Jakab szabolcsi ispán 1346-ban megfenyegette rokonát, Semjéni Mihályt, hogy bizonyos két tekercs posztót jobbágya által adasson vissza, különben jobbágyain két-, sőt háromszorosan fogja megvenni. Kállay es. lt. I. k. 198. 1. — 1454-ben Kállói János letartóztatta a váradi püspök jobbágyát más helyett. O. L. Dl. 44729. — Ugyancsak 1454-ben a Töttös-birtokon okozott károk összeírásában feljegyezték, hogy a pécsi püspök jobbágyai »juridice« nem követelnek semmit, hanem Mohácson a Töttös-jobbágyokat »arestant minusjuste et indebite et sibi ipsis habundariter justiciam habebunt«. Zichy Okmt. XII. k. 242. 1.— 1516. Lippa város elöljárói a budai káptalan dékánját és tisztjét azzal akarták kényszeríteni a megjelenésre előttük, hogy a káptalan néhány jobbágyát letartóztatták. M. Tört. Tár 12. k. 84—85. I. — Jellemző a jogbizonytalanságra, hogy a törvényen kívül helyezett represszáliának az alkalmazását egyes esetekben maga a király vagy a hatóságok engedélyezték. 1344-ben Lajos királynak Batyan-i Péter részére kiadott említett tiltó parancsában megengedi a király, hogy ha a panaszos a bírói jogaiban védelembe vett Batyan-itól nem kapna igazságot, »ppssit sequi légitima et justa impignoratio et impeditio prenotata«. Anjou okmt. IV. k. 390. 1. — 1460. Szabolcs megye szolgabírái felhatalmazták főispánjukat, hogy egy jobbágyának jogtalanul elvett javait megveheti Báthori László más jobbágyam is. Zichy okmt. X. k. 106—107. 1. — Kovachich: Formulae solennes styli-jóben : Mátyás király felhatalmazást ad egy visegrádi polgárnak, hogy a püspök adósságát jobbágyain megyeheti, ezért a birtokosok birtokaikon a jobbágyok javait a panaszos megkeresésére »detinere et arestare« tartoznak. 398. 1. 37 Anjou okmt. IV. k. 389—390. 1. 3® 1471. O. L. Dl. 17164.
