Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
508 ' SZABÓ ISTVÁN be. X. Y. — mondja a király — panaszosan előadta, hogy birtokain élő jobbágyait és jobbágymódra birtokain élő birtoktalan szolgáit nagyobb és kisebb ügyekben az ország némely bírái és igazságosztói elé idézik az ország szabadsága ellenére, »resque eorum et bona per comprovinciales prohiberent-гш, mielőtt tőle vagy tisztjétől igazságot kérnének, mi által birtokai nem csekély pusztulást szenvednek el, ezért orvoslást kért s a király, mnde cum libertás regni nostri id requirat, ut quilibet. querulantes ex parte jobagionum quorumlibet et servientium impossessionatorum in quibuslibet causis, exceptis furtis publicis latrociniis et causis criminalibus«, először a jobbágyok urától kérjenek igazságot s ha ő'nem ad (negligens extitit), akkor sem a jobbágyokat, hanem urukat vagy ennek tisztjét idézzék a király vagy az ország rendes bírái jelenlétébe, ezért megparancsolja a nádornak, országbírónak, helyetteseiknek, megyei ispánoknak, szolgabíráknak, városoknak, szabad villáknak s bármi tisztség vagy cím alatt működő embereknek, akiknek e parancsot felmutatják, hogy X. Y. jobbágyait a fenti módon »iudicare vei vestro iudicio astare compellere« ne merészeljék, mec res et bona eorùndem aliqualiter audeatis prohiberez, hanem keresetükkel forduljanak X. Y.-hoz vagy tisztjéhez, akik ha nem szolgáltatnának igazságot, őket a király vagy az ország rendes bírái elé kell idézni.31 Az effajta parancs tehát, melyet a »Dicit nobis«-oklevelek csoportjába sorolhatunk, valójában az ország minden rendű-rangú bíráihoz és »hatóságai«-hoz szólt, egyesek ezen kívül még kifejezetten a főpapokhoz, bárókhoz, nemesekhez általában is, s velük szemben a nemes birtokosok elsőfokú bírói illetékességét védelmezték. E parancsokat végül a panaszos földesúr jobbágyai kapták a kezükbe, hogy jovés-menésük közben előmutathassák ott, ahol szükség van arra. Egyébként az eléggé egységes formulát mutató oklevelek szövegében találhatók kisebb eltérések, így nem csak arról beszélnek, hogy a jobbágyokat és javaikat letiltják, hanem arról is, hogy a jobbágyokat, amikor ezek »ad possessiones, tenutas in vestri medio« mennek, »creberrime prohiberentur et arestarentur atque judicarentur« (1357), »res et bona eorùndem, prohiber e seu arestari facer e nullatenus presummatis« (1362), »capere et arestare et judicare« ne merészeljék (1366), a jobbágyokat »in rebus et personis captivarent, arestarent, prohibèrent et impignorarent ac diversimode sepe sepius damnificarent« (1397). A másik formula szerint kiadott parancsokat kezdő szavaik után »Cum cmíi<7wa«-ok]eveleknek nevezhetjük.32 Míg a Dicit nobis-formula a XIV. században dívott, addig a Cum antiqua-formula a XIV. században párhuza-31 1341. Károly Róbert oklevele Magyar Pál részére. Anjou okmt. ГГ. к. 101— 103. 1. —: Hasonlófajta oklevelek : 1343. Lajos oklevele Miklós mester budai rector részére. Fejér IX. 1. k. 83—85. 1. ; 1344. Lajos oklevele Batyan-i Péter részére. Anjou okmt. IV. k. 389—390. 1. ; 1357. András erdélyi vajda oklevele a gyulafehérvári káptalan référa. Fejér IX. 2. k. 641—642. 1. ; 1357. Lajos oklevele István zágrábi püspök és testvére. János részére. Anjou okmt. VI. k. 543—544. 1. ; 1362. Erzsébet királyné oklevele szentlőrinci jobbágyai részére. Fejér IX. 3. k. 319. 1. ; 1366. Lajos oklevele az erdélyi püspök részére. Jakab Elek : Okit. Kolozsvár történetéhez. I. k. 53—54. 1. ; 1375. Lajos oklevele az erdélyi püspök részére. Fejér IX. 5. k. 38—40 1.; 1377. Erzsébet királyné oklevele a gyimesi várhoz tartozó királyi jobbágyok részére. Fejér IX. 5. k. 167—• 168. 1. ; 1377. Lajos levele az erdélyi püspök részére. Fejér IX. 5. k. 164—165. 1. ; 1384. Anna királyné oklevele a kolozsmonostori apát részére. Tört. Tár 1896. 727. 1. ; 1397. Zsigmond oklevele az esztergomi káptalan részére. Zsigmondkori okit. 4847. sz. ; 1471. Mátyás oklevele Rozgonyi János részére. O. L. Dl. 17164. 32 A »Cum antiqua consuetudo — requirat« kifejezés helyett ritkán »Cum exigent® antiqua regni conuetudine« szerepel.
