Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
AZ 1351. ÉVI JOBBÄGYTÖjt VÉNYE К 507 vélben adományozott pallosjogot és 2 7 jobbágyaik felett való bíráskodási jogot, az utóbbit illetőleg kijelentve, hogy a nevezettek jobbágyait nem lehet senki részéről — bármilyen méltóságúak vagy állapotúak legyenek is — a közbűntettek kivételével bármilyen ügyben is »iudicari, arestari vei impediri in tenutis et possessionibus tam ecclesiasticorum et nobilium, quam aliorum possessionatorum hominnm quorumpiam äc in civitatibus et liberie villis«. Utolsó adatunk az úriszék-tartás jogának királyi adományozásáról 1378-ból való.28 A földesúri bírói jog adományozása eltűnt a színtérről, uralkodik a consuetudo, a bírói hatalom a feudális birtokban gyökerezik.2 9 Ha a királyok 1329 óta3 0 az »országlakos«-ok, a nemesek szabadságának nevezték is a földesuraknak jobbágyaik felett való bíráskodása jogát, félévszázadon keresztül ezután esetenként külön privilégiumként is adományozták a bírói hatalmat a földesuraknak. Ezek az adományok azonban liem jelentik azt is, mintha közben nem élt volna ez a »libertás« minden feudális birtokos kezén s mintha csak a külön oklevelet szerzők megkülönböztető kiváltsága lett volna. Talán érthető, hogy a feudális bírói hatalom megformálódásának bizonytalan, szakaszában egyesek szükségét érezték annak, hogy e bírói hatalomról külön privilégiumot is szerezzenek. De azért' közben már él és érvényesül a »consuetudo« : a birtokosok bíráskodnak jobbágyaik felett. Azonban ezután is gyakran megtörtént, hogy mások, birtokostársaik is letartóztatták jobbágyaikat s a maguk bírói széke elé hurcolták. A panaszolkodó birtokosok járták is a királyi udvart s a király bocsátgatta ki parancsait részükre. A panaszokra kiadott királyi parancsoknak már a XIV. század folyamán kialakultak a »formula«-1 s ezeket érdemes az 1351. évi 18. t. cikk szempontjából figyelemre méltatni. A királyi parancsoknak idevonatkozólag a XIV. század derekán kétféle formulája alakult ki. Az egyiket a király a panaszos előadásával vezeti 27 A pallosjog kérdését e cikkben csupán annyiban fogjuk érinteni, amennyiben fejtegetéseink megkívánják. Itt csupán azt jegyezzük meg, hogy a két jog lényegesen különbözik : a privilégiális, tehát kivételes pallosjog arra ad alkalmat, hogy valaki a maga birtokán a közbűntettesekot, az ún. gonosztevőket (malefactores) : — bárkit, nemcsak a saját jobbágyait — tettenérés esetén elfoghassa, bírósága elé állíthassa s ki is végeztethesse, viszont a minden földesurat megillető bírói jog azt foglalja magában, hogy a közbűncselekmények kivételével kizárólag a birtokos bíráskodhatik jobbágyai ügyeiben. 28 A földesúri bírói hatalom adományozásáról szóló idézett oklevelek : 1329. Károly Róbert oklevele Magyar Pál gyimesi várnagy részére. Hazai okmt. I. k. 159—-160. 1. ; 1331. Károly Róbert oklevele Jakab fia János részére. Anjou okmt. II. k. 543— 544. 1. ; 1342. Tamás erdélyi vajda oklevele az erdélyi nemesek részére. Fejér VIII. 4. k. 621. 1. ; 1365. Lajos király oklevele u. azok részére. Fejér IX. 3. k. 503—504. 1. ; 1365. Lajos oklevele az ardai nemesek részére. O.L. Dl. 38180, Fejér IX. 3. k. 491—492. 1. ; 1378. Lajos oklevole C'hetnek-i György és Péter részére. Fejér IX. 5. k. 266. 1. — Más oklevelek a jog adományozásáról : 1330. Károly Róbert oklevele a Gigefiak részére. Anjou okmt.. П. k. 463—467. 1. ; 1335. Drugeth Vilmos nádor oklevele a sopronmegyei oiszt. Sz. Mária kolostor részére (előző királyi kiváltságra hivatkozik). O.L. Dl. 2944 ; 1339. Albert fia Miklós kolozsmegyei comes oklevele a kolozsmonostori apátság részére (előző királyi kiváltságra és vajdai oklovélre hivatkozik). Tört. Tár 1896. 499. 1. ; 1347. Lajos király oklevele a szepesi Sz. Mária kolostor részére. Fejér IX. 1. k. 478—480. 1., IX. 4. k. 84—85. 1. ; 1357. Lajos király oklevele a kolozsmonostori apátság részére. Fejér IX. 2. k. 602—603. 1. 29 Nem tartozik feladatunkhoz, hogy a jog tartalmával és gyakorlásával közelebbről foglalkozzunk. 30 Hangsúlyoznunk kell, hogy az időhatárokat a további kutatások elmozdíthatják, bár valószínűleg nem. lényegesen.
