Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
504 SZABO ISTVAîf Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy ez a vádaskodás a földesuraknak gyakran alkalmazott eszköze volt a jobbágy visszatartására, mint hogy 1405~# ben törvényt is hoztak rá. Kimondták : a földesúr azt a jobbágyát, akit a licencia elfogadása2 2 előtt valamely tettért nem vádolt be és nem rágalmazott meg, a licenciájának elfogadása után, minden »calumnia«-t félretéve, engedje szabadon elmenni, semmiben ne károsítsa meg és ne háborgassa. A törvény a megyék ispánjait, alispánjait és szolgabíróit bízta meg, hogy a törvénynek érvényt szerezzenek.2 3 íme : világosan az elköltöző jobbággyal szemben az elköltözés megakadályozása végett emelt vádakról, hamis vádakról szól a törvény. Ekkor már körülbelül egy évszázad múlt el azóta, hogy a szabad költözés először lett törvénnyé s ez az idő nagyon elég volt arra, hogy a törvény kijátszásának módjai kialakuljanak. Amikor tehát 1405-ben újból törvényesítették a most már egységes jobbágyság számára a költözési szabadságot, védelmet igyekeztek nyújtani a kibúvókkal, így a hamis vádaskodásokkal szemben is, mélyeket a földesurak a múltba vittek vissza. A szabad költözés kijátszására irányuló törekvések azonban hozzátartoztak a földesúri hatalomhoz s a törvény után is tovább virultak. Megállapíthatjuk : semmi sem támasztja alá Székely Györgynek azt a feltevését, hogy a földesurak elköltözött jobbágyaik felett fenntartani igyekeztek volna bírói hatóságukat s visszakövetelték őket azért, hogy bírói székük előtt a szökésért vagy más ok miatt ítélkezzenek felettük, ellenben törvénycikk és oklevelek támasztják alá azt a megállapítást, hogy a földesurak költöző jobbágyaikat hamis vádaskodással — régi tetteikre utalva — esetenként vissza igyekeztek tartani. Mit segít azonban az 1351. évi 18. t. cikk megértésénél, ha az utóbbi tényt vitathatatlanul meg is állapítjuk? Nem az szorul bizonyításra, vajon a jobbágyokat régi vétkek hamis jogcímeivel vissza szokták-e tartani, hanem az, hogy az 1351. évi törvénycikk ilyen törekvésekről szól-e? Az 1351. évi 18. t. cikkben azonban egyáltalában nincs szó a jobbágyok költözéséről s a költözés megakadályozására irányuló földesúri szándékról. Ha a törvény alkotói erről akartak volna 1351-ben rendelkezni, ugyan mi akadálya lett volna annak, hogy pontosan erről beszéljenek? Miért adtak volna fel olyan rejtvényt, melyet Székely György értelmezésének megfelelően ma tudományos elemzéssel sem lehet megfejteni? A törvénycikk másról beszél, s hogy miről beszél, ez elsősorban mégis a törvénycikk szövegén múlik, s nem azon, hogy bizonyos — a törvénnyel, bár sikertelenül, kapcsolatba hozni kívánt — jelenségek előfordulnak-e a társadalom életében. A magyar rendi országgyűlésben valóban hoztak törvényt arra, hogy a földesurak a jobbágyokat valótlan és idejét múlt vádak felhánytorgatásával megakadályozzák az elköltözésben — de 1405-ben. Vessük össze az 1351. évi 18. és az 1405. évi 16. t. cikkek szövegét : semmi közöst azokban nem találunk. Az 1351. évi törvényben arról rendelkeztek, hogy a regnicolák jobbágyait a király, a királyné, a főpapok, a bárók és a nemesek birtokain nem lehet sem javaikban, sem személyükben feltartóztatni vagy fogságra vetni, hanem ha ezek a jobbágyok a megnevezett bűncselekményeket követ-23 »receptio licentiae«, értelem szerint inkább : a licencia t>ejelentése. 23 1405. évi 16. t. c. Az előző artieulusokban (14, 15.) kimondták, hogyha a jobbágy ura valamely bírságot, melyben a jobbágy elmarasztaltatott, egy hónap alatt nem hajtott be, utána már nem követelheti s a jobbágyot emiatt »retinere non valeat«, s bogy földesúri tartozások miatt sem tarthatja vissza a jobbágyot, ha a megfizetésére kitűzött egy hónap letelt s a földesúr követelését további 15 nap alatt sem tudta behajtani..
