Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
AZ 1351. ÉVI JOBBÁGYXÖBVÉÍÍYEK 505 ték el, akkor a panaszos forduljon az igazság kiszolgáltatása végett a jobbágy földesurához. Ez a törvénycikk nemcsak másformán szól, hanem lényegére nézve is mást tartalmaz, mint az 1405. évi 16. t. cikk. Az 1351. évi törvénycikk szövegében mindenekelőtt nem arról van szó, mintha a földesúr a maga jobbágyát tartóztatná le, hanem mások teszik azt a maguk birtokain. Ha azonban feltételeznénk is, hogy a decretum szövegezésébe hibák csúsztak be s ezért a szöveget átalakítanánk olyanformán, hogy a földesúr a maga jobbágyát tartóztatja le, azt veti fogságra, s megtoldanánk azzal, ami nincs a törvényben, hogy eljárásával a jobbágy elköltözését akarja megakadályozni, gondoljuk meg, mi értelme lenne a törvény e rendelkezésének : a panaszos forduljon a jobbágy urához az igazság kiszolgáltatása végett? A földesúr ne tartóztassa le a jobbágyát, hanem őmaga — a panaszos, hiszen panasza miatt nem engedi elköltözni a jobbágyot — forduljon önmagához az igazságért és tartozik is az igazságot önmagának kiszolgáltatni! Azt hiszem, hogy a törvénycikkel ezek után többé nem volna módunk mit kezdeni. I Amiről az 1351. évi 18. t. cikk valójában szól, az a törvény alkotása korszakában sűrűn előfordult az országban : a birtokosok mások jövő-menő jobbágyait, ha azokkal szemben keresnivalójuk volt, sőt anélkül is, útközben elfogták,JI maguk bírói széke elé állították s ráhúzták az ítéletet. A jobbágyok letartóztatásai mcgött a letartóztató földesúrnak rendszerint valamilyen anyagi érdeke húzódott meg. Leginkább vélt anyagi sérelmét igyekezett így megtorolni, illetőleg kárát megfizettetni, de különösen a feudális anarchia korszakaiban nem keresték az okot, húzták-vonták egymás javait ott, ahol érték. A jobbágy letartóztatása vereség volt a jobbágy földesura számára, viszont a földesuraknak saját jobbágyaik felett való bíráskodása éppen a jobbágy felett való uralmat, a földesurakrak a jobbágyaikhoz fűződő anyagi érdekeit volt alkalmas biztosítani: a jobbágy személyéhez és vagyonához a földesúrnak van joga, de másnak nincs. A jobbágy letartóztatásával anyagi érdekeikben sértett birtokosok annál inkább ragaszkodtak a földesúri bírói hatalom alaptételéhez : a birtokos maga bíráskodik jobbágyai és birtoktalan szolgái felett, tehát bárkinek is legyen jobbágyaival szemben keresete vagy panasza-sérelme, tőle kell jobbágyával szemben az igazság kiszolgáltatását követelni. Itt csak röviden utalhatunk arra, hogy aQoldesúri bíráskodás nálunk is, mint Európa más feudális államaiban, az immunitások és exemptiok rendszeréből fejlődött ki, s az ilyen privilégiumok nálunk a XIII. század óta kezdtek az egyeseknek földesúri bírói hatalmat statuáló oklevelekhez átvezetni, s a gyakorlatban ez a bírói hatalom minden törvényes megalapozás és általános felhatalmazás nélkül szokásszerűen, a feudális földtulajdon erejétől, általánosan is gyökeret verni. A XIII. századi ingadozó, eltérő formákat mutató kezdetek után az úriszék joga a XIV. század első felében formálódott meg annyira-amennvire : minden nemes és birtokos ember a maga jobbágyai és birtoktalan szolgái (famuli, servientes, familiares) felett, akik jobbágyok módjára laknak birtokán, bármilyen ügyben — kivéve az ún. közbűntetteket — bírói hatalommal rendelkezik, tehát a panaszosoknak náluk kell keresni az igazságot jobbágyaikkal szemben. Adataim szerint először 1329-ben mondják az összes »regnicolan-k szabadságának2' azt a jogot, hogy jobbágyaik felett bíráskodhatnak s hamarosan — már a század első felében — az ország 24 Hazai okmt. I. k. 159—160. 1.
