Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
AZ 1351. ÉVI JOBBÁGYTftRVÉXYEK 503 nem engedhették. Ha azonban Székely Györgynek sikerült is volna mindezt bebizonyítani, ezzel még, mint előre bocsátottam, egyáltalában nem bizonyosodott volna be az ettől független kérdés, a mi tulajdonképpen bizonyítandó alapkérdésünk : a földesurak vissza szokták-e tartani jobbágyaikat régi vétkek felelevenítésével? Nem is egészen érthető, hogy Székely György a jobbágyok jogtalan visszatartását miért óhajtotta közvetve bizonyítani, »egybeeső«, de valójában »eleső« más jelenségekből? Azért sem érthető, mert ez a közvetett bizonyítás a kiinduló pontul felvett jelenségek nem-létében nem vezethet sikerre, azért sem azonban, mert végső alapkérdésünket — vádak alapján visszatartják-e a földesurak elköltöző jobbágyaikat — minden nehézség nélkül közvetlenül és egyenesen is lehet bizonyítani. Idevonatkozólag maga Székely György is szolgáltatott két adatot. Zsigmond király 1391-ben az erdélyi egyházi férfiak és más lakosok panaszára azért adott ki rendelkezést a jobbágyok költözésének szabadságáról, mert egyesek elköltözni óhajtó jobbágyaikat a költözési licencia elnyerése s az. igazságos földbér és a tartozások megfizetése után sem engedik szabadon, hanem Isten és az ő igazsága ellen »különböző hamis vádakat emelnek« (calumpniis vario modó impositis) az ilyen jobbágyokkal szemben, emiatt birtokaikv nem csekély elpusztulást szenvednek.1 5 A másik adat: Zsigmond király 1397-ben a szabad költözés biztosításáról általánosan rendelkezve »hamis vádak»-at említ (variis calumpniis, signanter in birsagiorum ac mulctarum seu daciorum recepcionibus), melyek ürügye alatt a jobbágyokat vissza szokták tartani.1 6 Ezeken kívül más adatok is szólnak ilyen esetekről. Zsigmond király 1410-ben Bassan-i Gergely panaszát hallgatta meg : a jobbágyokat rágalmazva, hamis vádakat emelve (calumpnia ipsis imposíta) nem engedik hozzá költözni.1 7 1436-ban Varkon-i Amadé Rozgonyi György pozsonyi ispán előtt panaszkodott a költöző jobbágyokkal szemben felhozott »kalumpnia«-k ellen.1 8 1443-ban a temesvári várnagyok közvetlenül fordultak egy várnagy társukhoz, hogy Jakab lászlófalvi jobbágyot, akit fiával most »calumpniaretis signanter filium ipsius Jacobi apud vos captum teneretis«, engedje hozzájuk költözni »sine omni calumpnia«.19 A nyitrai püspök Hunyadi János kormányzó előtt emelt panaszt 1446-ban, hogy mások jobbágyaikat »calumpnia eis imposita« a törvényes feltételek esetén sem engedik hozzá költözni.20 Majd 1468-ban Mátyás király bocsátott ki parancsot Somlyói Péter és Zopa-i Imre panaszára, akikhez a költözni óhajtó jobbágyokat »diversis calumpniis eis impositis« nem engedik el.21 Talán ennyi adat is eléggé bizonyítja, hogy valóban dívott rágalmakat, calumniákat emelni a távozni akaró, eltávozási szándékát bejelentő jobbágyokkal szemben. Hamis vádakat emeltek, hogy így is visszatarthassák a jobbágyot, mindjárt esetleg fogságra is vetve őt. A visszatartás fegyveréhez azért nyúlhattak a földesurak, mert — mint láttuk — a földesúrnak kellett felelni a jobbágyért, ő tartozott az »igazság«-ot kiszolgáltatni. Mindezeket a vádakat a múltból rángatták ilyenkor elő. 15 Zsigmondkori okit. I. köt. 2003. sz. 16 Fejér X. 3. k. 192—195. 1. li O. L. Dl. 49177. 18 Uo. Dl. 48771. 19 Uo. Dl. 44350. 20 Uo. Dl. 25777. 21 Uo. Dl. 45286.
