Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
302 SZABÓ IST VA X kából. A i obbágyköltözéseknek rendkívül gazdag példatárában találhatók azonban olyan esetek is, melyekben az engedély nélkül eltávozott jobbágyoknak valóban vissza kellett térniök a régi földesúrhoz azért, hogy a jobbágyok itt a földesúr vagy más valaki elintézetlen igényének eleget tegyenek. így 1390-ben Zsigmond király rendeletet bocsátott ki a váradi püspökhöz, hogy Wasary-i István fia Miklós letette az esküt arra, hogy Gál nevű vásári jobbágya engedély és terragium lefizetése nélkül, »contra regni consuetudinem«, költözött el JCölesérre, ezért Bihar megye egyik szolgabírója előtt a jobbágyot minden holmijával együtt adja vissza s a jobbágy tartozik itt ugyanazon szolgabíró előtt 15 napon belül »kihágás«-aiért elégtételt adni, azután pedig, lia elnyerte az elköltözési engedélyt s megfizette a jogos terragiumot, minden nehézség és kár nélkül elköltözhetik oda, ahova akar.12 Turóc megye pedig 1501-ben azt jelentette a királynak, hogy arra kötelezték Justh András két szökött jobbágyát, akiket Eelsőzaturcsai Balázs befogadott, hogy Justh Andráshoz térjenek vissza s neki 15 forintnyi tartozásukat fizessék meg, viszont az új földesúr az ítéletben nem nyugodott meg s a pert a király személyes jelenlétének bírósága elé'fellebezte.13 Veszprém megye szolgabírója 1507-ben olyan jobbágyot marasztalt el, aki törvényes formák között a veszprémi püspök csehi birtokáról a Pethők újbécsi birtokára költözött. A jobbágy ellen a püspök sümegi várnagya kért ítéletet. A Pethők a szolgabíró ítéletével szemben a megyei sedriára fellebbeztek, s ez úgy itélt, hogy a püspök tartozik a jobbágyot minden javaival elengedni.14 A régi földesúr tehát ez esetben is visszakövetelte a jobbágyot —eredménytelenül. Ezeket a jobbágyokat. — az utóbbi eset kivételével — visszaítélték a régi földesúrnak, ámbár végül is elmehettek innét, ha kihágásaikért megfeleltek, illetőleg tartozásukat megfizették. A mi szempontunkból azonban ezeknek az eseteknek kapcsán annak megállapítása a fontos, hogy ezek a visszakövetelt jobbágyok nem a' régi és nem is az új földesúr, hanem a megye bírósága előtt álltak s visszaítéltettek, de nem azért, hogy felettük a régi földesúr bírói széket tartson, hanem hogy eleget tegyenek követelményeiknek s az elégtételt sem a földesúr bírói széke, hanem — miként a vásári eset tanúsítja — a szolgabíró ellenőrzése alatt kellett végezniök. Jóllehet Székely György á vásári adatban állítása bizonyítékát vélte felismerni (ti. azt, hogy a volt földesúr visszakövetelte a jobbágyot azért, hogy bírói széke elé állíthassa), ez és a többi eset nem állítása mellett, hanem ellenkezőleg arról tanúskodik, hogy ha a földesúr elszökött vagy elszöktetett jobbágyát kereste — akár azért, hogy visszaszerezze, akár azért, hogy a maga vagy mások elintézetlen igényét kielégíttesse — ,a jobbágy ügye nem a földesúr, hanem a megye bírósága elé került s pere továbbra is a megyén forgott. Végül nincs példa arra,, hogy a földesúr azért szerezte volna vissza vagy akarta volna visszaszerezni jobbágyát, hogy szökéséért bírói székéből megbüntesse. Sőt arra sincs példa — sem Székely György okleveles aiiyagában, sem a magaméban —, hogy a földesúr egyáltalában fenn akarta volna vagy fenn tudta volna tartani bírói illetékességét elköltözött jobbágya felett. Valójában ilyen vélt földesúri törekvések mellett érdekek sem igen szóltak, de ha lettek volna is ilyen törekvések, a feudalizmus erőviszonyai azokat érvényesüléshez ' 1 2 Zsigmondkori okit. I. k. 1357. sz. 13 O.L. Justh lt. No 409. 11 Hohih József: Zala megye története a középkorban. I. k. Pécs, 1929. 230. I.
