Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
AZ 1331. ÉVI JOBBÁGY TÖRVÉNYEK 501 földesúrra, aki az ilyen jobbágyot befogadta és megintésre nem adta ki.10 De vajon melyik földesúrra is bízhatták volna a szökés megtorlását, a régire, akinek a jobbágy már nem volt hatalmában, vagy az újra, aki legtöbbször maga is részes volt a jobbágy szökésében? Azt a feltevést, mintha a földesúr azért igyekezett volna jobbágyát visszaszerezni, hogy szökéséért megbüntesse, bizonyítatlannak kell tekinteni s minden bizonnyal teljesen el is kell ejteni. De esetleg visszakövetelhette volna a földesúr a jobbágyot azért, hogy más okból üljön törvényszéket felette, nem szökéséért. Anélkül azonban, hogy itten helye lehetne a földesúri bírói hatalom messzebbmenő fejtegetésének, szeretnék rámutatni arra, hogy a földesúri bírói jog nem csupán azt jelentette, hogy a földesúr akkor ítélkezett a jobbágy felett, ha ez vele szemben volt bűnös vagy neki volt adós, hanem akkor is, amikor jobbágyai között keletkezett bírói elintézést kívánó viszály vagy jogigény, vagy amikor — kérdésünk szempontjából ez a fontosabb — más valaki, akár nemes, akár polgár, akár más birtokos jobbágya, akár bárki más volt a sértett vagy károsított fél. A fél csupán a jobbágy földesurának bírói széke előtt követelhette az igazsága kiszolgáltatását s a földesúr tartozott is jobbágyáért a hozzáforduló sértett vagy károsított félnek az »igazság«-ot bírói székében kiszolgáltatni, de ítéletével szemben fellebbvitelnek volt helye a megyei sgdriához. A földesúri bírói hatalomnak ez az oldala irodalmunkban alig érdemesül figyelemre, pedig ez a kizáró földesúri jog a feudális tulajdonnak nagyhorderejű támasza volt. A feudális földbirtok vele lett teljessé : kizárta, hogy a földesúr jobbágyait' mások a maguk bírósága elé állítva, a jobbágyra és javaira tetszés szerint rátegyék a kezüket, ítélkezzenek személye és javai felett. A jobbágyhoz — a közbűntetteket kivéve — a földesúr megkerülésével senki más nem nyu hatott, mint ő maga. Mit is várhatott volna a birtokos birtokostársaitól, ezek úri bíróságaitól ? Mi volt most már a helyzet az eltávozott jobbágy esetében? Előfordult, hogy vele szemben másoknak elintézetlen igényei, keresetei-maradtak fenn. A volt földesúrnak ilyen esetekben éppen nem lehetett érdeke, hogy elvesztett jobbágya bírói ügyeivel tovább foglalkozzék s érte akkor is ő feleljen, ha a jobbágy már nem volt az övé. Ilyen esetekben nyilvánvalóan nem »igyekezett« jobbágya felett bírói hatalmát »fenntartani«, mint Székely György kifejezi. Nem igyekezhetett tehát visszakövetelni csupán bírói ítélkezése céljaira. Talán jobb is volt már neki, ha az új földesúr felel a jobbágyért, bár az érdekek szövevényében sok minden lehető volt. Érthető az is, hogy a felelősséget az új földesúr sem mindig igyekezett vállalni11 , hanem kivetette azt a nya-10 Arra van példa, hogy a megye megbüntette a szökött jobbágyot : Szabolcs megye ispánja és 4 szolgabírója előtt Biri-i Tamás mester megesküdött. - hogy Mihály dictus Nem us az ő kállai birtokáról megszökött s ezért a jobbágyot 3 márka megfizetésére ítélték. Kállay család levéltára II. k. 28. 1. Tehát ez esetben sem a földesúr ítélt a maga bírói székén az elszökött jobbágy felett, hanem a megye : a földesúr ide fordult igényével. Ilyesmire nem ismerek további adatot. Nem a jobbágynak szökésért való megbüntetés© volt a régi földesúr célja, hanem a jobbágy és javainak visszaszerzése, a szökés ügye így nem is a földesúr és a jobbágy, hanem földesúr és földesúr között forgott. 11 Borsod megye előtt 1498-ban valaki jobbágyát követelte, de az új birtokos kijelentette, hogy a jobbágyért »minime respondere vellet«. Erre a megye kimondta, hogy a földesurakat, ha jobbágyaikért az ország bármely bírósága élőtt felelni nem akarnak, »az ország régi ós megerősített dicséretes szokása szerint« meg kell fosztani a jobbágy megtartásától s a jobbágy részéről való igazság kiszolgáltatásának jogától s az ilyen »quasi abnegatus« jobbágyot bárhol és bármikor ellehetett fogni. Hajnik Imre : A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Bpest. 1899. 9i<—100. 1.
