Századok – 1954

Szemle - Jefimova; V. V.: Módszertani segédkönyv az újkori történelem tanításához (1642–1870). (Ism.: Urbán Aladár) 461

462 SZEMJ.K s ezekkel a lehetőségekkel élni is kell : >>a jelen és a múlt egymás mellé állításának vagy szembeállításának mozzanata a történettudománynak tőle elválaszthatatlan lényeges sajátsága« (35. 1.). Hiszen a történelem mélyebb megértése a jelen tudatosításához segít — s a jelen kérdéseinek teljesebb megértése elősegíti az általános történeti ismeretek elmélyítését. De figyelmeztet arra is-,- hogy ezt az összehasonlítást nem egyes, körülhatárolt, kiszakított esetekben kell megtenni, hanem a történelmi oktatás egész menete során. Továbbá azt is hangsúlyozza, hogy ezek a szembeállítások önmagukban nem alkothatják a tanítás rendszerének alapját. Ezek a szembeállítások, ill. egybevetések nem jogosultak másodlagos, külsőleges hasonlóságok, ill. ellentétek esetében, csak akkor, ha a kapitalizmus és a szocializmus alapvető törvényszerűségeit állítják egymással szembe. A legfontosabb a történelmi folyamat alapvető törvényszerűségeinek, az osztály -társadalomnak — a munkásosztály harca eredményeként — a szocializmusba és kommunizmusba való fejlődésének megértetése. Ezt kell szolgálniok, elmélyíteniük az anyag elemzéséből következő szembeállításoknak és egybevetéseknek. A bevezetés második fejezete — az újkori történelemben előforduló elméleti fogalmak kifejtésével foglalkozva — figyelmeztet arra, hogy a használt történelmi fogalmak, különösen a történelmi materializmus egyes tételeinek alapos elméleti megvilágítására van szükség. Nem szabad őket kielégítő, világos magyarázat nélkül használni ; de még jobban ügyelni kell arra, hogy ezeket ne a konkrét történelmi anyagtól elszakítva, •elvont szociológiai sémák formájában használjuk. (Pl. hogy megérthessük az ipari forradalom vagy a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet fogalmát s annak különböző lezajlását az egyes országokban.) Egyben leszögezi azt is — a Szovjetunió Népbiztosai Tanácsának ós az SzK(b)P Központi Bizottságának 1934. évi határozata - alapján —, hogy az ismeretközlés során döntően az induktív módszert kell használni. A tanulókat a ténybeli anyag megismertetésével és megvilágításával kell elvezetni a marxizmus általános tételeihez, mert ez fejleszti az átfogó megállapítások levonására irányuló képességeiket. Az induktív módszer természetesen nem alkalmazható minden egyes esetben az előadásban, a tankönyvben pedig még kevésbbé. A szóbeli magyarázatnak azonban nem kell mindig mereven követnie a tankönyv logikai felépítését. Mivel a »Módszertani segédkönyv«. . . egy meghatározott tankönyvhöz (a szovjet iskolák nyolcadik osztályában használt Jefimov : Az újkor története c. könyvhöz) készült, így felépítésében is azt követi : az anyagot négy részre s ezen belül 27 fejezetre osztva. (Az angol forradalom előzményeitől az I. Internacionale első szakaszáig — illetve a Párizsi Kommün előestéjéig.) Az egyes fejezetek anyagát nem bontja tantervi órákra (kivéve a XVIII. századi francia burzsoá forradalmat), hanem az egye3 témakörökhöz fűzi a megfelelő kiegészítéseket, útmutatásokat, módszertani magyarázatokat. Egy-egy fejezet elején (melynek címe egyezik a tankönyv megfelelő fejezetével ) mindenekelőtt megadja röviden a tárgykör gondolatmenetét (vázlatát), s felsorolja a témával kapcsolatos alapfogalmakat. Ezután következnek a sokesztendős pedagógiaioktatási tapasztalatokon alapuló észrevételek és megjegyzések. Az egyes anyagrészek ily módon történő tárgyalásának az az egyik legszembeötlőbb érdekessége, hogy nemcsak egyes fontos kérdésekre hívja fel a figyelmet, de hol több, hol kevesebb koúkrót kiegészítő anyagot is közöl. Ennek elsősorban az a jelentősége, hogy lehetővé teszi a tanár számára nemcsak egyes esetekben, de általában a tananyag elmélyítését, érdekessé tételét, kibővítését. Egyben felkészíti a kezdő tanárt a tanulók esetleges »váratlan« kérdéseire is. Amíg a munka egyrészt nagy gondot fordít az elvi kérdések hangsúlyozására, — másrészt a tárgyalásban a szemléltetés kérdésének is igen nagy helyet biztosít. Itt nemcsak a rendelkezésre álló dokumentum* és szöveggyűjtemények vonatkozó anyagára hívja fel a figyelmet, de a térképek és képek fokozott használatára, valamint a tanár által készítendő magyarázó-áttekintő sémák készítésére, amelyre példákat is közöl. (Pl. a XVII. századi angol polgári forradalom menete, a jakobinus diktatúra hatalmi szervei, vagy az I. Internacionale szervezeti felépítése.) A tárgyalást az ismétlődő kérdések felsorolása zárja le, majd a tárgyalt fejezet rövid bibliográfiája következik. Ez tartalmazza a marxizmus-leninizmus klasszikusai a témára vonatkozó megjegyzéseinek bibliográfiai felsorolását, az ezzel a témakörrel foglalkozó történeti irodalmat, s az esetleges vonatkozó szépirodalmi művek ismertetósét(A szöveggyűjtemény felhasználandó szemelvényeit s a szükséges térképeket már a tárgyalás során felsorolja zárójelben.) — Ezen kívül minden nagyobb anyagrész után ismétlési fejezetet iktat be, az ismétlendő anyag legfontosabb kérdéseinek felsorolásával Ezen rövid ismertetésből is láthatjuk, hogy alapos, sokoldalú munka a »Módszertani segédkönyv«. . ., amelyet szerzői (J. Sz. Szanyin, A. P. Averjanov ós V. A. Orlov) a szovjet pedagógia több évtizedre visszatekintő bőséges tapasztalataik alapján állítottak