Századok – 1954
Szemle - Makkai László: a magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen (Ism.: Wittmann Tibor) 445
SZEMLE MAKKAI LÁSZLÓ : A MAGYAR PURITÁNUSOK HARCA A FEUDALIZMUS ELLEN (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1952. 190 1.) A könyv azt a szellemi mozgalmat tárgyalja, mely a puritánizmus köntösében a XVII. század közepén Magyarországon és Erdélyben bírálóan lépett fel a feudális egyházi és társadalmi viszonyokkal szemben. A téma feldolgozásának jelentőségét elsősorban az adja meg, hogy a puritán mozgalom talaján számos értékes kulturális hagyományunk' nőtt ki. A róla szóló könyv ezek megértéséhez nagy lépéssel vitt előre bennünket. Külön ki kell emelni, hogy a mű maga a szerző számára is nagy fordulatot jelent. A felszabadulás előtti történetírói tevékenységének vannak érdemei Erdély múltjának feltárásában. Egészében azonban magán hordta az ellenforradalmi korszak szellemi életének legtöbb terhét és egészséges meglátásai sem kapták meg a megfelelő keretet. Véleményünk szerint ezek az ösztönösen helyes észrevételek leginkább a társadalom életének megrajzolásánál figyelhetők meg, bár a következtetések levonásában az írót az idealista, nacionalista történetszemlélet akadályozta. A felszabadulás után fokrólfokra kezdte Makkai László a múlt káros hagyatékát felszámolni és a materialista történettudomány megismerésén keresztül a marxista történészek igen értékes küzdőtársa lett. Ez nyeresége a magyar történettudománynak, ugyanakkor nagy mértékű felfokozása Makkai László történetírói munkásságának. A jelen könyv ennek a fontos fordulatnak első hírnöke. Szerző a marxizmus fegyvereit jól forgat<>történészként mutatkozik be és több értékes eredményt tár fel. A tárgykör jelentőségét az adja meg, hogy az angol forradalom és az azt előkészítő, kísérő eszmék magyarországi hatását tükrözi vissza, igazolva Marx megállapítását az angol forradalom »európai jellegéről«, arról, hogy e forradalom »az akkori világ szükségleteit« fejezte ki, nem csupán Angliáét és éppen ezért »az,új európai társadalom politikai rendjének« meghirdetése volt (Marx—Engels, Vál. M.). Más helyen Marx, Guizot-val vitázva kijelenti, hogy a köztársaság nem egyes fanatikusok müve volt, és rámutat arra, hogy az angol forradalom korában már másutt is megpróbálták bevezetni a köztársaságot (Lisszabon, Nápoly, Messina) (Маркс н Энгельс: соч. т. VIII. стр. 278.). Ezzel is aláhúzza, hogy mennyire nem helyes szűk hatókörű jelenségként felfogni az angliai átalakulást. Makkai könyvének eszmei magja és kiindulópontja az angol forradalomnak, mint az »akkori világ« legelőremutat óbb eseményének normául vétele, amelyhez való állásfoglalásból nagy mórtékben le lehet mérni, hogy ki tartozik a haladás vagy a reakció táborába. Tanulmánya ebből a szempontból úttörő, mindenképpen üdvözlendő kísérlet ós egyben figyelmeztetés, hogy ne csak az ideológia, egyházpolitika, hanem a belkormányzat, diplomácia stb. területén is megvizsgáljuk az angol forradalom magyarországi hatását. Tudvalevőleg a puritánizmus Magyarországon kívül csak Hollandiában hódított tért. Ilyen körülmények között különösen fontos választ adni arra, hogy az »akkori vüág szükségletei« mennyiben kívánták meg Magyarországon а puritán ideológia elterjedését, mi volt a puritánizmus társadalmi hajtóereje nálunk? A könyv alapvető hiányossága, hogy erre a kérdésre sok tekintetben elmosódottan adja meg a választ, mivel ennek előzetes tisztázása nem történt meg. Egy felépítményhez tartozó folyamat alapja csak nagy körvonalakban van megadva. E hiányból származnak bizonyos hibák is : a könyv itt-ott sablonosan ábrázol vagy ideologizál. Pl. beszél a puritánok »taktikai szövetségeseiről«, másutt Tolnai »semlegesítési« politikájáról az uralkodó osztállyal szemben, vagy Medgyesi »opportunizmusáról« stb. (74 — 75, 106—107. 1.). Az olvasónak az a benyomása, hogy ezek a kissé mesterkélt beállítások éppen a mozgalom társadalmi bázisának nem pontos ismeretéből származnak.
