Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÍÍT.YBE!» % 41 behajtani s a fizetetlen császári katonaság is a felkelőkhöz húz.74 Seeau általános helyzetképébe szépen beleilleszkednek az erdélyi adatok. Egy besztercei örmény arról számol be, hogy »ha bizonyos számú had menne be : csak könynyen meghódolna az ország s bizonyos városokat is megadnának«. Besztercén még az előző hónapban 500-an »kézfogással« megígérték, hogy Rákóczi mellé állnak, amikor beérkezik. »Maros Vásárhely is azt mondja, ha a fejedelem bemegyen, megsegétik 700 fegyveres emberrel.« Azok az ezeres kapitányok, akik értesülnek az erdélyi állapotokról, égnek a vágytól, hogy bemehessenek^ mert alkalmas dolgokat vihetnének véghez : »mivel az országnak is szive az Méltóságos Fejedelemhez vonódott«.75. Nem szándékunk részletesen foglalkozni azzal a kérdéssel, mi késztette Rákóczit arra, hogy elhaladjon Erdély nyitott kapui előtt. Megkell azonban említenünk Rákóczi külpolitikai koncepcióját, a Habsburgokkal ekkor még szerencsésen harcoló francia csapatokkal való egyesülésének tervét, mely elsősorban azt tette szükségessé, hogy Magyarország nyugati határai felé forduljon. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szabadságharc társadalmi alapja, a jobbágyság és nemesség összefogásának kialakulása, ekkor Magyarországon már eldőlt kérdés. Mindezek átgondolásával könnyen megérthetjük a fiatal fejedelem szándékát.7 6 2. Az a tény, hogy Rákóczi 1703 szeptember végén nem lépte át Erdély határát, bizonyos mértékig lassította Erdély bekapcsolódását a Rákóczi-szabadságharcba. Főleg ez a körülmény tette sajátossá, a magyaroszágitól eltérővé a kuruc szabadságharc társadalmi bázisának, a nemzeti összefogásnak létrejöttét Erdélyben. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy lényegében nem Rákóczi személye, hanem Rákóczi politikája hiányzott ekkor Erdélyben. Az erdélyi nemesség, de még nagyobb mértékben a főnemesség bizalmatlan volt a fegyvert fogott jobbágyokkal szemben és előítélettel viseltetett a magyarországi főnemes Rákóczi Ferenc iránt is. A brezáni pátensből megértették, hogy Rákóczi a jobbágysághoz is szól, s amíg figyelemmel kísérhették a Rákóczi-szabadságharc eseményeit, csupán jobbágyfelkelést láttak benne. A naményi pátens nemességhez szóló szavai már nem tudták áttörni az erdélyi kurucság erősen népi jellegű felkelése támasztotta bizalmatlanságot és aRabutin katonai elnyomása következtében létrejött elszigeteltséget. Ugyanekkor Rákóczi távolmaradása az erdélyi kurucmozgalmakra is hatással volt. Mint már említettük, ez a mozgalom fiatalabb a magyarországinál. »Ez esztendőben ősszel, de kivált télben támada Erdélyben paraszt had« — írja Czegei Vass György7 7 , ősszel még nem alakulnak ki a mozgalom gócpontjai, 74 Erdély képtelen az arra az évre kirótt 800 000 frt. adó megfizetésére, viszont Bécs — tekintet nélkül a háborús viszonyokra — követeli rajtuk. OL Gub. Pol. 1703/464 ; Thes : 1703/20 ; L. C. R. L. - H. 475. 1. 76 A. R. I. 169 — 170. 1. Georgij Dolnay, 12. Octobris ex Sziget, ad Stephanum Sennyei ; u. o. 170—171.1 Gregorij Törsök, 11-ma Octobris, ex Sziget, ad Georgum Dolnai, Arcis Huszt Supremum Capitaneum ; V. Sotr&pa> i. m. 128. 1. 76 L. Esze, i. m. 101. 1. Érdemes megemlíteni Rákóczi egy későbbi megállapítását, mely az 1710-es helyzetre is érvényes »Allegálják sokan, elhitettem magammal, ott is eleimnek példáját, a kik Erdélybül szokták Magyarországot oltalmazni, — és onnan dedukálják, hogy igyünknek fundamentoma Erdélynek felszabadulása legyen ; de nem veszik ezekre az időnek külömbözését : mennyivel könnyebb volt akkor Erdély nyugodalmas bizodalmábúl Magyarországot segíteni, — mintsem most, felháborodott állapotjában, maga Saját erejével mindkét ország boldogulását exoperálni ; és ha lehet-e Erdélyt akkor elnyerni kívánni, az midőn Magyarországot is oltalmazni kell, külső erő — az melynek segítségét várni nem győzik — nélkül«. Rákóczi Dániel Péternek Szerencs 1710. szept. 8. A. R. III. 159. 1. 77 Czegei Vass-napló MHHS II. köt. 374. 1.
