Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
42 VÁItKONYI ÁGNES nincs határozott irányvonala ennek az általános megmozdulásnak. Augusztusszeptember hónapja Erdélyben két táborra osztotta Erdély társadalmát : az erősségekbe húzódó nemesek és az otthonukat elhagyó, az engedelmességet megtagadó jobbágyok tábora áll egymással szemben. A főnemesség és a megyék kisebb birtokosai nem feltétlenül a németek iránti rokonszenvből, császárhűségből húzódtak a várakba : védelmet keresnek jobbágyaik elől és biztonságot a zavaros viszonyok között. Erdély magyar és román jobbágyainak megmozdulása az első hónapokban még messze áll a kuruc szabadságharc politikai célkitűzéseitől, csak Erdély peremvidékein, ahová elérnek a kuruc csapatok, ott terelődnek ezek a megmozdulások ideig-óráig abba a mederbe, melyben a szabadságharc halad. De itt is és Erdély belső vidékein még határozottabban kiéleződik a jobbágyok földesúr- és nemesgyűlölete. Végsőkig tönkretette életüket a német elnyomás s ebben az állapotban fokozottan nehezedett rájuk a földesúri teher és kötelezettség. Most, mikor elérkezettnek látták az időt a terhek lerázására, jobbágyi állapotukból való szabadulás reményében vették fel a fegyvert. A felkelés keltette első félelmében és Rabutin parancsaira a várakba húzódó nemesség eleve a császár oldalán áll. A jobbágyok így kettős gyűlölettel, az elnyomott nép és a kiszipolyozott jobbágy gyűlöletével fordultak a földesurak ellen, mikor a németek táborában látták őket. »Rákóczi vallásszabadságot és jobbágyfelszabadítást ígért« — magyarázza Seeau kamarai elnök az erdélyi jobbágyok lelkesedésének okát jelentésében. Valóban, Erdélybe nem értek el a vetési pátens szavai, melyek a jobbágyok reményeit a nemzeti szabadságharc kereteihez mérik. Az erdélyi jobbágyság és a jobbágyi sorba süllyedt régi szabadok a kuruc hadnagyok toborzó szavaiból és az általuk szerkesztett vagy másolt pátensek ígéreteiből leghőbb vágyuk elérésének szép biztatását kapták.78 A hadgyüjtő, toborzó emberek pedig a sikeres sereggyűjtés érdekében sokszor elvetették a sulykot. így történt, hogy Erdélyben erősebb hangon kértek beteljesülést a jobbágyok szabadulás után vágyó reményei. A kurucság nevében felkelő erdélyiek elsősorban a földesurak ellen fordultak. A zilahi és tasnádi parasztlakosok az ottani nemesség ellen támadnak. »A nemeseknek marháj okat elhajtották sok üdőkig ott tartották s éheztették.« Mikor Közép-Szolnok vármegye felelősségre akarta vonni őket, azt válaszolták : »Nekik bizony a nemes vármegye tisztei semmit nem parancsolnak.«79 Kővár parancsnoka nem utolsó sorban a kuruc agitáció miatt vonakodott a vár átadásától. »A Rákócziana practica ebben a vidékben igen grassál ; megparancsoltatott mindenütt : élete elvesztése alatt egy jobbágy is oly földesurat ne szolgáljon, aki Rákóczi úr részére nincs.«80 A Kővár-vidékiek ugyancsak nem kímélték a labanc várparancsnok jószágait : »Az Lápos mellett levő istállómat és boglyáimat és az fiskus csürinél levő búzáimat« — írja Teleki — a román jobbágyok égetik. »Az fiskus és némely várbeliek marháját elhajtják.« »Ez többire magam jobbágyai, kivált egy Pável nevü szakállasfalvi jobbágyam fia cselekedte : füleim hallatára szidott.«8 1 »Mind szolgáim lovaim kurucz bőrben öltözének« — mond búcsút a labanc Cserei Mihály lovainak, melyeket szolgáival biztonságosabb helyre küldött.8 2 Kolozsvár parancsnoka, Czegei Vass 78 Sok kérdésre fény derülne, ha ismernénk azokat a pátenseket, melyekkel a hadgyüjtők járták a falvakat. 79 OL Erdélyi Levéltárak. Collectio Historica Diplomatica, K. (Acta Patrium reincorporatoj-um feliratú köteg) 1703/i9. 80 SzKK Thaly Gyűjtemény. XXVIII. 186.; idézi : Esze R., i. m. 81 1. 81 Teleki-napló szept. 2. 82 Cserei 324. 1.
