Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433
BESZÁMOLÓ A CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZEK LIBLICEI KONFERENCIÁJÁRÓL 1953. december 9. és 12. között a csehszlovák történészek Liblicén négynapos konferenciát tartottak. Az első két napon »A csehszlovák történelem áttekintése« c. munka téziseit vitatták meg, 1848-ig. A második két napon Oldfich Riha, a prágai Károly-egyetem filozófia-történeti kara dékánjának »A nemzeti mozgalomról és a nemzeti kérdésről (1848—1918)« c. előadása került napirendre. A megbeszélésen Csehszlovákia több városából jött történészeken kívül résztvettek a rokontudományok képviselői is, irodalom-, művészet- és zenetörténészek. A Szovjetunió történészeit P. N. Tretyakov, a Szovjetunió Tudományos Akadémia Szláv Intézetének igazgatója és N. I. Szamorukov, a Szovjetunió Történettudományi Intézete egyetemes történeti újkori és legújabbkori osztályának vezetője képviselték, akik a konferencia második részére érkeztek csak meg. A Lengyel Népköztársaságból Witold Kula, a varsói egyetem tanára és a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos titkára, a Német Demokratikus Köztársaságból Hans Bielfeld akadémikus, a berlini egyetem szláv tanszékének vezetője, magyar részről e beszámoló szerzői vettek részt a konferencián. A konferencia más jellegű volt, mint a mi kongresszusunk. A vita — ami nálunk hiányzott — jellemezte a csehszlovák történészek munkakonferenciáját. Elöljáróban néhány szót kell szólnunk általában a tézisekről, azok eredményeiről és hibáiról. Mit tanulhatunk e tézisekből? Elsősorban a tankönyv megírásának alapos előkészítését. Csehszlovákiában a tankönyvírást másfélévvel ezelőtt periodizációs vita előzte meg. Ennek tanulsága alapján készítették el a csehszlovák történészek a téziseket. A tézisek pozitívumai közé tartozik az, hogy a szlovák és cseh történetet mélyen beágyazzák az egyetemes történet összefüggéseibe. Alaposan bírálják a burzsoá történetírást, minden fejezet előtt van historiográfiai rész. Különösen tanulságos számunkra, hogy a kultúrtörténeti részek nagy gonddal készültek, elsősorban a cseh történetet tárgyaló fejezetekben.1 A tézisek alaposan tárgyalják a gazdasági alap és a termelőerők történetét. Hibája azonban, hogy ez nincs megfelelő módon összekapcsolva a faépítménnyel. A tézisek emellett igen röviden tárgyalják a csehországi városfejlődés kérdését. A tézisek nem foglalnak állást abból a szempontból, hogy a kialakult városok hogyan viszonyulnak a feudális alaphoz, hogy annak kiteljesedését jelentik-e, ahogyan mi fogjuk fel, vagy a válság megindulását, mint 1 V. ö. ezzel kapcsolatban a Voproszi Isztorii 1954. 1. számában megjelent ismertetést »A csehszlovák történelem áttekintése« c. munka téziseiről.
