Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
A MAGYAR AGRÄR- ÉS PARASZTTÖRTIÍNET POLGÁRI IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 417 látai, amelyek olykor visszatartották e szemlélet következetes képviseletében. Soós ugyanis nemcsak »komoly«, de ugyanakkor »megfontolt« földreformot követelt.21 8 Ha a földreform »komoly«-ságának hangoztatásából a demokratikus elvhűség, a »megfontolt«-ság hangsúlyozásából viszont a polgári mérséklet politikájának hangja szólalt meg. Hogy konkréten miként értelmezte Soós Imre a földreform »megfontolt«-ságát, az munkájából nem derül ki. Egy azonban bizonyosnak látszik : az »okos, megfontolt« földreform programmja nem népi, de mégcsak nem is radikális polgári agrárprogramm, amely megsemmisíti a feudális eredetű nagybirtok széjjelmálló rendszerét, hanem — ilyen vagy olyan mértékben —• kompromisszum a múlttal, amely nem számol le végleg a demokratikus továbbhaladásnak ezzel az évszázados kerékköt őj ével. És ezt annyival is inkább szóvá kell tennünk, mert Soós Imre polgári demokratizmusának ezek a korlátai olykor a múlt történetének értékelésénél is visszatükröződnek. Munkájának fontos elvi, ideológiai hiányossága, hogy nem látja meg az 1848-as polgári forradalom korszakot lezáró, — s egyben új korszakot nyitó — alapvető történeti jelentőségét és ennek folytán félreérti, helytelenül értékeli az abszolutizmus agrárpolitikáját. Nála az 1849—1867 közti korszak egybefonódik az 1848 előtti feudális korral. Ennek alapján mz úrbéri lcorszalcn-ot 1867-ig vezeti el.249 Vagyis a kapitalizmust Soós Imre is, mint általában a félfeudális polgári történetírás, a kiegyezéstől számítja. Ami ez előtt volt, a polgári forradalmat követő abszolutizmus, az szerinte még feudális, »úrbéri korszak« volt. Ilyen alapon nem véletlen, hogy 1848 parasztpolitikájának döntő pozitívumairól tulajdonképpen megfeledkezve, »az abszolutizmus birtokpolitikájának ... a jobbágyságra előnyös eszmé«-jét emelte ki.25 0 Furcsa dolog az irtásföldek nagyon is szűk szempontjából megítélni az abszolutizmus agrárpolitikai intézkedéseit és eközben megfeledkezni az abszolutizmus általános agrárpolitikájáról. Hiszen, amit ezen a vonalon a 48-as — ha nem is befejezett — forradalom elsősorban megadott, a szabad paraszti földtulajdont, éppen ezt szűkítette le és nyirbálta meg az abszolutizmus a magyar paraszttömegek tovább} súlyos kisajátításával s általában a forradalom által meghagyott feudális maradványok elmélyítésével. Ezt nem látni és nem hangsúlyozni, a forradalom és ellenforradalom agrárpolitikájának összeolvasztását, sőt az ellenforradalom agrárintézkedéseinek akaratlanul is kedvező színben való feltüntetését jelenti. E kritikai szempontok megemlítésével nem akartuk értéke alá szállítani Soós Imre —" egészében pozitív jelentőségű, haladó szemlélettel megírt, hasznos — munkáját, csupán e munka kétségtelen ideológiai és szemléleti fogyatékosságaira kívántunk utaló megjegyzéseket tenni. Ha az eddigiekhez képest új irányt nem is, de új témafelvetést mindenesetre jelentett Nagy Istvá nnak, az abszolutizmuskori magyar mezőgazda -218 xjo. 249 I. m. 29.1. 260 I. m. 39-40. 1.
