Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
418 SÁNDOR TÁL ságról írott könyve.25 1 Nagy István munkája abból a szempontból figyelemre méltó, hogy elsőnek törte meg azt a csendet, amellyel az eddigi irodalom a kapitalista kor mezőgazdaságtörténetét elhallgatta. Azzal, hogy Nagy István az abszolutizmuskori magyar mezőgazdaság történetét beható vizsgálat tárgyává tette, a korábbi irodalomhoz képest — amely még 1848-ig sem igen merészkedett el — jelentős kezdeményező lépést tett előre. Ezzel kapcsolatos az is, hogy Nagy István volt az első a polgári agrártörténetírásban, aki az abszolutizmuskori — már alapvetően kapitalista — magyar^ mezőgazdaság számos, addig homálybavesző kérdését igyekezett feltárni. Értékesek azok az adatok, melyekkel a korszak agrárviszonyaira jellemző ledolgozási rendszert dokumentálta: De a témaválasztás e pozitív megnyilvánulása nem alapult a témafeldolgozás demokratikus szemléletén. Nagy István munkája ugyanis nem szakadt el a hivatalos magyar történetírás alapjában feudális jellegétől, sőt az agrártörténetírás vonalán, a felszabadulás előtti időszakra nézve mintegy lezárta a 20-as évek legvégétől elindított feudális szemléletű munkák sorát. Előadásában az abszolutizmuskori magyar mezőgazdaság egyoldalúan színezett, sötét képben jelent meg az olvasó előtt, eredményeként annak a szemléletnek, amely a kapitalizmussal szemben a feudális időket kívánta vissza a történetírásban. Ezért nevezi25 2 . Nagy István a magyar kapitalizmus ez első szakaszát »a kétségtelen hanyatlás« idejének s ezzel függ össze az is, hogy az egész mezőgazdasági termelés színvonalát a polgári forradalom előtti színvonalhoz képest alacsonyabban szabja meg.253 A szerző azt értékeli negatívan, hogy a »termelés régi feltételei«, értsd : az ingyen jobbágyszolgálatok és technika, »megszűntek« és »az új tényezők pedig«, értsd : a szabad bérmunka megvásárlása, a földesúri technika beszerzése, illetőleg az ezzel kapcsolatos anyagi nehézségek, »nem éreztették jótékony hatásukat«.254 Ezért hangoztatja a földbirtokosok »szomorú«25 5 sorsát, a mezőgazdaság »súlyos«25 6 helyzetét. Hiszen, mint indokolja, a »pénzhiány« mellett, amelyen az abszolutizmus sem »segített« lényegesen, még a bosszantó »munkaerőhiány« gondjai is sújtották a szabad verseny hullámai közt »vergődő« volt földesurat.25 7 Mennyivel gondtalanabb volt a birtokos gazdasági élete a forradalom előtti »patriarchális« időkben,25 8 amikor technikát is, munkát is ingyen kapott a jobbágytól. De mindez visszavonhatatlanul a múlté lett, mégpedig »az 1848-as katasztrofális események« következtében.25 9 Röviden ebbe a gondolatmenetbe sűríthető össze Nagy István történetfelfogása. Látható tehát, hogy Nagy István rátévedt az abszolutizmuskori birtokosok osztálykövetelésének vonalára. Kellő kritika híján, ezeket a követeléseket szólal-251 Nagy István: A mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korábani (1849-1867). Bpest, 1944. 252 1. m. 20. 1. 253 1. m. 165. 1. 254 Uo. 256 1. m. 22., 51. 1. 2«il. m. 175. 1. 25' I. m. 24., 41., 50. 1. 268 1. m. 43.1. «»I. m. 42. 1.
