Századok – 1954

Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373

Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 409 szabad parasztbirtokossággá, parasztpolgársággá alakuljon át«.20

1

Az 1514. évi törvények korszakos jelentősége pedig abban volt, liogy ezt a lehetőséget valósággá változtatta. Ennek következtében »elsüllyedt a magyar parasztpolgárság«.20

2

1514-nek tehát ez esetben is azzal a helyes értékelésével találkozunk, amelyet először Acsády képviselt a magyar polgári történetírásban. Ez az értékelés nagy nyomatékkal mutat rá arra a reakcióra, amely — a feudális anarchia előretörése és a jobbágyháború bukása nyomán — elvágta az utat a jobbágyság szabad paraszttá emelkedésének akármilyen szűk, de mégis csak meglévő lehetősége elől.20

3 De másként állítja be Szabó István a magyar jobbágyság XVI—XVII. századi helyzetét is. Az uradalomtörténeti sorozat szerzői, mint rámutattunk, a jobbágy-földesúr »patriarchális« viszonyának elvét vallották. Szabó István viszont a majorsági gazdálkodás fejlődését szorosan összekapcsolta »a parasztság romlásra jutott uj társadalmi helyzeté«-vei, rámutatva arra, hogy ez a fejlődés még fokozottabb kizsákmányolás alá vonta a jobbágyságot. Nem is »patriarchális viszony«-ról, hanem a »jobbágy süllyedő sorsá«-ról,20

4

a »parasztélet keservej«-ről,20

5

az egyre terhesebb robotra szorított jobbágyság »társadalmi süllyedés«-éről 20

6

, meg a »lejjebb szállott« életszintről 20

7

ír a magyar jobbágyság XVI—XVII. századi jellemzésénél. Ennek az iránynak folytatásaként helyezi helyes megvilágításba a XVIII. századi jobbágyéletet is. Találó az a vezérszó, amellyel a jobbágy-állapotot ebben az időszakban jellemzi : »a válság kezdetei«.208

Valóban, ettől a századtól veszi kezdetét a jobbágykizsákmányolás és kisajátítás maximális fokozása. Hiszen, amilyen mértékben a majorsági gazdálkodás uralkodóvá vált, olyan mértékben készítette elő, vetette meg alapját a jobbágyság nagyméretű zselléresedésének, maximális robotkizsákmányolásának. »A kor kérdése«, írja helyesen szerző, »nem a birt oktalan parasztnak, vagy a szegény és szegényedő jobbágynak földdel ellátása volt«, hanem az, hogy, Tessedik szavaival, »ezeknek az embereknek új hely mutattatnék, ahol falut épitenének«.209 Szabó István parasztpolgári történetszemléletét 48-ról vallott nézetei is mutatják. A hivatalos magyar történetírás egyik jellemző vonása a 48-as polgári forradalom megtagadása, nyílt vagy burkolt támadása a jobbágyfelszabadítás »radikalizmusának« elítélése volt. Ezzel a közismert antidemokratikus felfogással szemben Szabó »nem a paraszt felszabadítását marasztalja el, mely egy idejétmúlt és tarthatatlan társadalmi rendet számolt fel, hanem a paraszt magárahagyását«.21

0 S ezen a ponton Szabó István parasztpolgári történetszemléletének, — egyben e^szemlélet korlátainak további jegyei figyelhetők meg. Amikor az általa csak jelzésszerűen vázolt kapitalista időszakban »a paraszt magárahagyását«, »a gazdasági önállóság« hiányát ítéli el és a »tördelőző« és »szét\ 201

I. m. 29. 1. 202

I. m. 34. I. 203

Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok. 1938, 10 — 59. 1. 204

I. m. 38. 1. 205

I. m. 40. 1. 206

I. m. 41. 1. 207

I. m. 43. 1. 208

I. m. 47. 1. 209

I. m. 60-61. 1. 210

I. m. 77. 1.