Századok – 1954

Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373

410 "SÄND0R PÁL forgácsolódó« birtokdarabok tengerébe süllyedt parasztsorsról beszél,21

1

akkor valójában a magyar kapitalizmus porosz útját bírálja, amely a nagybirtokrendszer konzerválásával — az ország egész politikai szerkezetével együtt — akadályozza a parasztság »polgárosodását«. A polgárosodás »normális« (amerikai) útja helyett a magyar parasztság »abnormális« utakra kényszerült. Szabó »sorvasztó kivándorlás«-rói, »a parasztság belsejében« megnyíló »súlyos válság sebé«-ről beszél.21

2

De milyen megoldást ajánl? -Milyen orvosságot tart szükségesnek a paraszti élet, az ország testének súlyos sebeire? Mielőtt erre a választ — szerző gondolatait idézve — megadnánk, rövid kitérőt kell tennünk. Ez ugyanis Szabó István történetszemléletének teljesebb megközelítését szolgálja. Szerző munkája elején ellenérzését fejezte ki Acsádynak azzal a kategorizálásával szemben, amely a jobbágyságot a »dolgozó« osztály s ennek ellenpárjaként a nemességet a nemdolgozó osztály neve alá foglalta. Hiszen — mint Szabó István indokolta — »a nemesség jó része« is »a maga munkájával művelte a földet« és »vagyonos jobbágygazdák is szolgákkal dolgoztak«.213

Ez a tény igaz, de a belőle levont következtetés — a jobbágyi dolgozók és a nemesi nemdolgozók osztálykülönbségének elvetése — helytelen és a feudális társadalom alapvető osztályai közti ellentét elmosására alkalmas. És ez a gyökere annak, hogy Szabó István a feudális úri kizsákmányolást és elnyomást korántsem mutatja be kellő élességgel. Nála a feudális elnyomás kritikája távolról sem olyan erejű és keménységű, mint a paraszti polgárosodás követelésének ideológiája. Ezen a ponton észrevehető következetlenség, sőt törés van antifeudális szemléletében. Innen van, hogy a feudális elnyomás nem egyszer elvont, misztikus formát kap. A földesúri kizsákmányolás Szabónál a »társadalmi emelkedéssel ... ellentétes erők és csapások« elvont és ködös fogalomhasználatában jelenik meg.21

4

Innen van az is, hogy a középkori magyar jobbágyságot állandóan hullámzó tömegnek tekinti, amelyben az egyes rétegek »emelkedés«-ének és »süllyedés«-ének »kieg.yenlítődése«-e mellett a fejlődés főirányát— 1514-ig — az »értékes igyekvő elem«-ek »emelkedés«-ében jelöli meg.21

5

A középkori jobbágyélet színvonalának Szabó István »széles skálá«-ját figyeli meg »az Ínséges szegénység és a zsíros gazdagság között«.216 De ebben a keretben szerinte »a szélsőségek között« folyó »állandó kiegyenlítődés« mérséklő hatása érvényesül, amely — hogy Szabó István gondolatát végigvigyük — útját szegi az árutermelés talaján bontakozó jobbágynyomor növekedésének és elkerülhetővé teszi az ennek alapján élesedő osztáiyharcot. Ez — a feudalizmust alapjábanvéve idealizáló gondolat — jellemzően tűnik fel a pusztásodás általa tárgyalt problematikájában. Szabó István szerint a XV. századi nagy pusztásodás a pestisjárványnak és a tehetős jobbágyok városba költözésének, a jobbágyság »emelkedésének« voltak a következményei.217

Holott e tényezők kétségtelen szerepe mellett a pusztásodás nem annyira az »emelkedést«, mint az árutermelés talaján erősbödő differenciálódást, terjedő elnyomorodást fejezte ki, ami pedig a fokozott 211

I. m. 76. 1. 212

I. m. 77. 1. 213

I. m. 7. 1. 214

î. m. 8. 1. 215

I. m. 8, 21, 24. 1. 216

I. m. 21. 1. 317

I. m. 24. 1. V. ö. Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok. 1938.